Ragyogó napsütés, jó társaság, friss levegő, ódon falusi környezet, lelkesítő itóka – mi kell még a jó csapatmunkához? Nyilván munkakedv és tennivaló. Az utóbbi két tényező is adott volt e napon, sőt mondhatni megfelelő arányban társultak egymáshoz. A dolgok ilyetén együttállásának eredményeként az alsósági porta kapujába lebillentett kb. 2,5–3 köbméter termőföld a veteményeskertbe vándorolt, hogy üdvösséges ágyásul szolgáljon az oda szánt növényeknek. Helyükre kerültek a Gércéről odaszállított szegőkövek és elkezdődött a hatalmas rönkből készített vályú állagmegóvása is. Az említett itatóalkalmatosság elkorhadt felületét szakavatott muzeológus faragta le, a hórukk-munka azonban nem történhetett volna meg a jelenlévő többi férfiember fizikai erejének igénybevétele nélkül.
A múzeumbaráti aktivitás az alsósági portán kívülre is kiterjedt. Jókora levél- és ághalmok gyűltek össze a malom környékén, a tóka partján álló fák megszabadultak száraz gallyaiktól, a szőlőültetvény egy részé pedig a gyomoktól. A kemény munka végén mindenkinek jól esett a kalákában (és bográcsban) főzött, tartalmas gulyás.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!