2017.04.01

Takarítónap a múzeumfaluban

A vén kapás

Április első napján 26, lombseprűkkel, lapátokkal, kapákkal felszerelkezett múzeumbarát tevékenykedett a Vasi Skanzen csinosításán. Az elvégzett munkák itt következő felsorolását senki ne vegye dicsekvésnek. Elismerést nem várunk, csupán a tényeket kívántuk rögzíteni.

Ragyogó napsütés, jó társaság, friss levegő, ódon falusi környezet, lelkesítő itóka – mi kell még a jó csapatmunkához? Nyilván munkakedv és tennivaló. Az utóbbi két tényező is adott volt e napon, sőt mondhatni megfelelő arányban társultak egymáshoz. A dolgok ilyetén együttállásának eredményeként az alsósági porta kapujába lebillentett kb. 2,5–3 köbméter termőföld a veteményeskertbe vándorolt, hogy üdvösséges ágyásul szolgáljon az oda szánt növényeknek. Helyükre kerültek a Gércéről odaszállított szegőkövek és elkezdődött a hatalmas rönkből készített vályú állagmegóvása is. Az említett itatóalkalmatosság elkorhadt felületét szakavatott muzeológus faragta le, a hórukk-munka azonban nem történhetett volna meg a jelenlévő többi férfiember fizikai erejének igénybevétele nélkül.
A múzeumbaráti aktivitás az alsósági portán kívülre is kiterjedt. Jókora levél- és ághalmok gyűltek össze a malom környékén, a tóka partján álló fák megszabadultak száraz gallyaiktól, a szőlőültetvény egy részé pedig a gyomoktól. A kemény munka végén mindenkinek jól esett a kalákában (és bográcsban) főzött, tartalmas gulyás.

TK

Képgaléria

Munkamegbeszélés az alsósági porta udvarán
Szőlőhegyi szorgalmatosság (fotó: Nagy Endre)
Fán áll, nem madár (fotó: Nagy Endre)
Kiskertészek
Vályú-burítók
Ahol faragnak, ott hullik a forgács
Krumplihámozók
Avarszállítás (fotó: Nagy Rebeka)
Ebéd a napfényben
Hova tűnt a földkupac?

A képek nagy méretben történő megtekintéséhez kattintson a kiválasztott képre.