Archívum

Éppen 100 éve, 1917. március 1-jén vetette papírra e sorokat valahol a Kelet-Kárpátokban Pintér József. A levelet a Savaria Múzeum előadótermében összegyűlt múzeumbarátok számára a korabeli katonai egyenruhát viselő Tóth Róbert múzeumpedagógus olvasta fel. A megható felvezetés után Tóth Kálmán fényképek és dokumentumok segítségével felvázolta Pintér József életútját. Az értékes forrásanyagot Pintér József leánya, dr. Sóti Lászlóné bocsátotta az Egylet rendelkezésére.

Pintér József 1891. február 28-án Zalakoppányban született. Keszthelyi gimnáziumi tanulmányai után Budapesten, a Jogtudományi Egyetemen tanult, Pécsett jegyzői tanfolyamot végzett. Amikor 1914 szeptemberében egyévi önkéntesi szolgálatra bevonult a 48-as gyalogezredhez, tán még ő is bízott abban, hogy mire lehullnak a falevelek, újra családjával, édesanyjával, „öregmamájával” és testvérével, Margittal élheti tovább civil életét. Hősünk aránylag szerencsésen vészelte át a háborús éveket. 3 éves katonai szolgálatának, amelynek során a hadnagyi rangig jutott, nem sebesülés, hanem súlyos betegség vetett véget. 1917 júliusában.
Harcolt a szerb, montenegrói, orosz, olasz és román harctereken, szolgált ágyuk mellett, lőszertelepen. Ez alatt az idő alatt több mint 200 tábori levelezőlapot, levelet küldött haza. Nehézségeiről nem sokat árult el az otthoniaknak, mindazonáltal helytállást igénylő helyzetekben bizonyára bőven lehetett része. Erre kitüntetései (kisezüst, bronz Signum Laudis, Károly csapatkereszt) szolgálnak bizonyítékul, amelyekhez a beszélgetésen jelen lévő vitéz Fonyódi László falerisztikai szakértő fűzött magyarázatot. A 48-as gyalogezred egyenruháját, fegyverzetét Tóth Róbert ismertette.

Pintér Józsefet a Nagy Háború után államigazgatási területen doktori diplomát szerzett. Hogy szakmájában, jegyzőként nagyra becsülték, erről a „Kemenesalja” című újság 1927. június 8-i számában megjelent írás is tanúskodik: „Hivatalában pontos, pedáns, jóakaratú, barátságos modorával egy csapásra megnyerte a hozzáforduló ügyes-bajos emberek tetszését, szeretetét. Hivatalából teljesen kizárta a bürokráciát, ott mindenki egyformán kezel, legyen az szegény, vagy gazdag, idegen vagy községi lakos. Hivatalát szereti, és ott tölti jóformán az összes idejét és dolgozik fáradhatatlanul.”
Pintér József pályafutásának szomorú lecsengése, hogy a 2. világháború utáni kommunista rendszerben csak segédmunkásként juthatott szerény megélhetéshez.
Az életutat felvázoló, hadtörténeti ismeretekkel színesített előadást interaktív forráselemzés követte. A jelenlévők párokat alkotva dolgoztak: Tóth Kálmán moderátori közreműködése mellett egy-egy katonalevél rejtett, néha a szigorú cenzúra figyelmét elkerülő utalásait igyekeztek megfejteni.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!