ArchÃvum
…tanulságait meg nem másíthatják
Hősök éve 1956–2016
2016.10.12
A VMbE a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával diákvetélkedőből, irodalmi műsorból és pódiumbeszélgetésekből álló programsorozatot indított az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója tiszteletére „Hősök éve 1956–2016” címmel.
A Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltárában tartott nyitórendezvény vendége Lechner Ferenc, az ’56-os Szövetség Országos elnökségének tagja volt, a beszélgetést Mayer László levéltáros vezette. Felütésként Nagy Gábor, a Puskás Tivadar Szakközépiskola diákja prezentációját tekintették meg a résztvevők. A Lechner Ferenc visszaemlékezéseiből összeállított vetítés a Honvéd Hagyományőrző Egyesület felhívására benyújtott pályamunka alapján készült. Gábor elfogódva beszélt arról, hogy a személyes történelemmel kapcsolatba kerülve mennyivel jobban megértette 1956 jelentőségét. Felkészítő tanára, Bodó Judit és a pályázatkiíró HOHE Vas megyei szervezetének elnöke, vitéz Fonyódi László is a nézők sorai közt foglalt helyet.
A vetítést követően Mayer László kérdéseinek vonalán felvázolódott a hallgatóság előtt Lechner Ferenc életútja. Az édesapa 1945 előtt hivatásos katonatisztként szolgálta hazáját – és ez a tény az ’50-es években a társadalmi megkülönböztetésből fakadó megélhetési gondokkal is járt a család számára. Egyetlen középiskola sem volt hajlandó a megbélyegzett famíliából származó, bár jeles bizonyítvánnyal rendelkező diák képzésének ódiumát magára vállalni. Egy jószívű matematikatanár javaslatára Lechner Ferenc végül a Szombathelyi MÁV Járműjavítóban kapott munkát. Társadalmi státusa tehát változott: a munkásosztály tagjaként már megnyílt előtte a továbbtanulás lehetősége a Gépipari Technikumban.
1956. október 23-án vasutastársaitól értesült arról, hogy Budapesten „baj van”. „ Ahogy bementünk a műhelybe, hirtelen megbolydult a hangulat, már senki sem a megszokott munkával kezdte a napot, hanem csoportokba gyűltek az emberek, megtárgyalták, hogy mi történt. Elkezdtünk szervezkedni, megindult a forradalom.” Lechner Ferenc hangsúlyozta, hogy a Rákosi-rendszer tűrhetetlensége nyomán kialakult, egyre fokozódó társadalmi feszültség 1956 októberében robbanáshoz vezetett. Ennek apró előjelei a hétköznapi érintkezésekben is megmutatkoztak. Az emberek egyre inkább ferde szemmel néztek az MDP-tagokra, pártfunkcionáriusokra, összesúgtak a rendszer kiszolgálóinak háta mögött. A munka irányítása akadozott, a munkások csoportokba verődve tárgyalták a híreket.
A 23-ai budapesti tömegtüntetésről, a kirobbanó fegyveres felkelésről a vasutasok értesültek legelőször. A Szombathelyi MÁV Járműjavítóban október 27-én megalakult a munkástanács, napirendre került az üzemőrség megszervezése. Ez utóbbinak Lechner Ferenc is tagja lett. Az 50–60 fős őrség a rend fenntartása érdekében arra is ügyelt, nehogy illetéktelen személyek, esetleg zavarkeltési szándékkal, bejussanak az üzem területére. Az óvintézkedés nem volt alaptalan: már 27-én délelőtt sikerrel megakadályozták egy civil ruhás ÁVH-s tiszt bejutását.
A hallgatóság feszült kíváncsisággal várta a személyes történet folytatását. Lechner Ferencet a forradalom után nem tartóztatták le, nem állították bíróság elé. Szakmai előmenetelét azonban képzettsége ellenére egész életére ellehetetlenítették. Egészen a rendszerváltásig megbélyegzettként élt.
A pódiumbeszélgetés zárásaként elhangzott kérdés nem a visszaemlékezőhöz, hanem az ’56-os Szövetség elnökségi tagjához szólt: „Vajon a jövőben, amikor a korszak tanúi már nem lesznek köztünk, nem üresedik-e ki október 23. mint ünnep?”
„Meglehet, hogy megpróbálják átírni a történetét, de tanulságait meg nem másíthatják.” – hangzott a válasz.
