Archívum

Édesapja első világháború idején kelt levelezését dr. Sóti Lászlóné bocsátotta Tóth Kálmán múzeumpedagógus rendelkezésére. Pintér József 1914 szeptembere és 1917 júliusa közt közel 200 levelezőlapot, levelet küldött haza, életéért aggódó családtagjainak. Mint azt a klubfoglalkozáson jelen lévő dr. Sóti Lászlóné elmondta, édesapja 1891-ben született Gogánfán. Fiatal értelmiségi lévén egyéves önkéntesként vonult hadba. Ekkor tán még ő is hitt abban, hogy „mire a falevelek lehullnak”, véget ér a háború. Katonai szolgálata azonban majd’ három évig tartott.

A foglalkozásvezető és vendége, továbbá a résztvevők beszélgetése után az együttműködő csoportok megalakítása következett, „megrongálódott” iratok összeállításával. Ezután egy-egy eredeti levélből próbáltak kulcsfontosságú részleteket kisilabizálni a gyerekek. Fény derült a feladó neve mellett szereplő rejtélyes rövidítések jelentésére is (pl.: Einj.Freiw.Inf.Reg. No.48. = egyéves önkéntes, 48-as gyalogosezred). A „kódfejtést” levelezőlapos üzenet írása követte: vajon mit írhattak az otthoniak a fronton, vagy annak közelében tartózkodó hozzátartozójuknak?
Zárásként közösen megkísérelték a résztvevők feltérképezni Pintér József hadiútjának legfontosabb állomásait. A keltezések, a postai bélyegzők és a szövegben szereplő burkolt utalások alapján úgy tűnik, hogy hősünk nem csak Szerbiában harcolt, de részt vett a 2. isonzói csatában és az Erdélybe betörő román csapatok kiűzésében is.

Pintér József – aki leánya szerint nem volt mesélős alkat – nem sebesült meg, sőt katonai szolgálatának utolsó félévéig meg tudta őrizni egészségét is. A családi emlékezetben fennmaradt történetek szerint egy alkalommal ebédkor kilőtték a kezéből a csajkát, télvíz idején pedig belepte a hó őt és bajtársait, megóvva őket a hidegtől.
Amiről az édesapa hallgatott, arról a történelem szólhat. Ehhez azonban meg kell ismerni a 48-as gyalogezred történetét. De az már egy másik foglalkozás témája lesz.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!