ArchÃvum
Bekerítve
Élet az ostffyasszonyfai hadifogolytáborban
2016.05.18
Milyen életkilátásai lehettek annak a katonának, aki az 1. világháború alatt fogságba esett? Nem mellékes körülmény, hogy melyik országról és a háború mely időszakáról van szó és arról sem, hogy mennyire tudott alkalmazkodni az egyén a hadifogolytábori körülményekhez.
A múzeumbogarak ezen a pénteken egy barakkváros világába csöppentek: Czöndör János magángyűjteményét tekintették meg a tulajdonos és dr. Horváth Sándor történész vezetésével az Aréna utcai katonatörténeti kiállításban.
Az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legnagyobb hadifogolytábora működött Nagysimonyi és Kissitke község határában 1915 és 1918 között. A tábort a legközelebbi vasúti megállóhely miatt a hivatalos iratokban és a történeti feldolgozásokban ostffyasszonyfaiként emlegetik.
Czöndör János az egykori tábor tőszomszédságában fekvő Lánkapusztán gyermekeskedett. Nagymamája sokat mesélt a valaha hatalmas kiterjedésű, lebontott barakkvárosról. A foglyok és az őrszemélyzet hétköznapjairól a betonépítmények maradványai és a földből lépten-nyomon előkerülő tárgyak (elrozsdásodott kéziszerszámok, pléhedények, fogpasztás dobozok, gyógyszeres és tintás üvegcsék, plombák, evőeszközök) is tanúskodtak számára.
![Cöndör János a kiállítás darabjait mutatja - Fotó: TK.](images/vmb3818.jpg)
Dr. Horváth Sándor vetített képekkel szemléltette, hogy az osffyasszonyfai hadifogolytábor 197 faépületében egyidejűleg kb. 40–50 000 katonát – oroszokat, ukránokat, olaszokat, szerbeket, románokat – őriztek. A nagy háború alatt mintegy 100 ezer hadifogoly fordult meg itt. Az intézményt a fenntartással járó költségek mérséklése céljából önellátásra rendezték be: sertésteleppel, vágóhíddal, pékséggel, vízművel, szennyvíztisztítóval, postahivatallal, kórházzal és különféle iparos műhelyekkel (asztalos, lakatos, cipész, szabó, kosárfonó stb.) látták el. Valóságos „mini-államról” van szó, amely saját „valutával” is rendelkezett. Ennek a pénznek azonban kizárólag a tábor határait kijelölő, 14 km hosszan kiépített drótkerítésen belül volt csereértéke.
![Megette az idő vasfoga - Fotó: Tóth Kálmán](images/vmb3819.jpg)
Néhány ügyes hadifogoly festőként, cipészként jó keresetre tehetett szert. Másokat a környező falvak paraszti gazdaságaiba rendeltek, ahol a katonáskodó, harctéren elesett, vagy éppen az ellenséges országban szintén hadifogságba esett magyar férfiak munkaerejét pótolták. Hogy mihez kezdhetett a munkán túli idejével a fogoly, arról fényképfelvételek, színielőadások plakátjai, tintásüvegek, néhány hangszermaradvány és különféle emléktárgyak tanúskodnak.
Voltak, akik sohasem térhettek haza a fogságból. Az osttfyasszonyfai tábor hadifogoly-temetőjében hat nemzet kb. 12 000 katonája nyugszik. Lehet vitatkozni arról, hogy ez a számadat mennyire mutatja a fogság körülményeinek kielégítő vagy kegyetlen voltát. És érdemes utána olvasni annak is, hogy milyen sors juthatott osztályrészül a hazájuktól távol fogságba esett magyar katonáknak.