Archívum

Dr. Illés Péter művelődéstörténeti bevezetőjében hangsúlyozta a város dualizmus kori társadalmi felépítését, gazdasági fejlődését. Majd térségi összefüggésben arra is kitért, hogy a könyvkötők 19. század második felében vázolható regionális elhelyezkedése miként képezi le a korabeli vasi, nyugati határmenti műveltségi és igazgatási-adminisztrációs központokat. A Nyugat Királynője az országrész egyik legjelentősebb gazdasági és kulturális központja volt, erősödő polgári réteggel rendelkezett. Ez a polgárosuló környezet kedvező lehetőséget nyújtott az iparosság fejlődésének, aminek részesei voltak a könyvkötők (compactorok) is. A helyi társadalmakban betöltött hagyományos műveltségközvetítő szerepük értékeléséhez érdekes adalék, hogy kb. fél évszázaddal korábban az ifjú Deák Ferenc, Vörösmarty Mihály 1825-ben megjelent hősi eposzát, a Zalán futását, Zsoldos István Forró utcai kötészetében vásárolta meg. Sőt mi több, Kiss János kiscelli evangélikus lelkésznek egy üveg tokaji aszúbor szállítását is vállalta Kazinczy Ferenctől.

Dr. Illés Péter a könyvkötő mesterség regionális történeti és kulturális összefüggéseiről, valamint konkrétan a szombathelyi Dallmann Miklós könyvkötő mester műhelyéről, illetve helyi közéleti szerepvállalásairól a Savaria Évkönyv 37. kötetében bővebben beszámolt. A nagykárolyi (ma Carei, Románia) származású Dallmann Miklós, miután Budapesten könyvkötő képesítést szerzett aztán a századfordulós Szombathelyen letelepedett, 1906-ban az Erzsébet királyné utca 4. szám alatt (a mai Fő téren) nyitotta meg műhelyét. Mellette a városban még négy konkurens könyvkötő mester kínálta díszes munkáit. Dallmann Miklós jelentős szerepet vállalt a város iparos életében. 1921-ben átvette a helyi iparos kör vezetését, majd a városi iparostanonc-iskolai bizottság tagja is volt. Díszműipari munkásságáért 1928-ban a Szombathelyen megtartott országos mezőgazdasági és ipari kiállításon és vásáron aranyéremmel jutalmazták. 1937-ben bekövetkezett halála után a műhely vezetését özvegye vette át és működtette 1953-ig.

A kötészet működéséről és a család életéről, sorsáról Bodáné Tikos Edit, Dallmann Miklós dédunokája vallott nyíltan és őszintén a hallgatóságnak. Csodával határos módon 1945-ben, a város lebombázásakor nem érte találat az akkor már a Rákóczi Ferenc utcában lakó család házát, üzemét. Így a jelentős ipartörténeti értékkel rendelkező örökség épségben megmaradt. Edit nagybátyja, ifj. Dalmann Miklós (– „Mikike”) a világégést követően Angliába költözött és a The Guardian című országos napilap szerkesztőjeként dolgozott.
Az 50’-es években államosított műhely berendezését Edit édesanyja visszavásárolta. A családi vállalkozás 1986-ban indult újra és több mint két évtizeden át működött. 2012-ben Bodáné Tikos Edit jóvoltából, Tóth Kálmán közvetítésével, a ritkaság számba menő, mai napig használható műhelyberendezés a Savaria Múzeum tulajdonába kerülhetett.
Edit az összejövetel során bemutatta a teremben elhelyezett fűzőállvány, valamint a könyvkötő aranyozó készlet néhány eszközének használatát, hozzátéve, hogy a könyvkötés és restaurálás folyamata kihívásokkal teli aprólékos munka. A teremben elhelyezett kötészeti relikviák mellett a családi fotóalbum képeit is megtekinthette a hallgatóság a beszélgetés végén.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!