Archívum

Nyelvtörténet, növénytan

A latin és a botanika kapcsolatáról

2016.03.11

E kora tavaszi péntek délutáni múzeumbogár klub témája a latin nyelv múltja, jelene és továbbélése, illetve a növények tudományos elnevezése volt. A foglalkozást Schmidtné Vinczi Réka latin szakos tanár és férje, Schmidt Dávid botanikus vezette.

Hazánkban 1844-ig a latin volt a hivatalos nyelv. Nem csoda hát, hogy a hétköznapi kommunikációban gyakorta előfordulnak latin eredetű kifejezések (príma, demonstrál, literatúra…). Vagy nyissunk ki egy utónévkönyvet, és máris látjuk, hogy milyen sokan viselnek manapság divatos, latin eredetű keresztnevet (pl.: Viktória, Kornél, Martin). A latin több tudományterület szaknyelvében is jelen van, lásd: jogtudomány, orvostudomány, természettudományok.
Réka segítségével egy rögtönzött nyelvleckében a latin nemek megkülönböztetése mellett, a melléknevek fokozását és a helyes kiejtést is megtanulhatták a gyerekek. A gyakorlat után szókincsbővítő figyelempróba következett. Egy-egy latin szókártyát kaptak a résztvevők, s ha meghallották a kártyájukon szereplő szót, „Habeo! = Nekem van!” felkiáltással jelezték.

A foglalkozás vendégelőadója Schmidt Dávid botanikus volt, aki ötletes körülírással vezette rá a gyerekeket a növények magyar és latin elnevezésére. A virágok meghatározása, támaszkodva Réka gyorstalpaló latin nyelvleckéjére, nem jelentett akadályt a múzeumbogaraknak.
A Savaria Múzeum növénygyűjteményének néhány darabját is megtekinthették a klubosok a foglalkozás végén. Megtudhatták, hogy a herbáriumok azon túl, hogy a tudományos kutatást és a dokumentációt szolgálják, alkalmasak egy adott térség növényvilágának kiállításon való bemutatására is.


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Segítsd munkánkat egy megosztással!

Vissza