ArchÃvum
Híres szombathelyi nők hagyatéka
Tárlatlátogatás Kelbert Krisztina történésszel
2014.04.02
Ha az Egylet valamely tematikus sorozatához kívánnánk illeszteni a Savaria Múzeum „Híres szombathelyi nők” című kiállításához kapcsolódó tárlatvezetést, leginkább a „Családtörténetek” címszó volna a leghelyénvalóbb.
A „Híres szombathelyi nők” könyvsorozat céljainak és az eddig közreadott 10 kötet tartalmának vázlatos ismertetése után – melynek során Kelbert Krisztina történész felvillantotta a 10 bemutatott hölgy életpályáját – kurátori szakvezetés következett a kiállításban.
Gazdag Erzsi vitrinjében, az 1968-ban kapott József Attila-díjra, a Szomorúság című vers kéziratára, a herendi teáskészletre és a költőnő tolltartójára hívta fel a figyelmet Kelbert Krisztina.
Ambrózy Teréz személyiségéhez – akit a „jóság fejedelemasszonya”, „Szent Erzsébet megtestesülése” jelzővel illettek a szaléziak – magától értetődő módon, elmélyült vallásos életének relikviái tartoznak legszorosabban. Az imakönyvek, szentképek közt, mellett kiemelt figyelemre méltó a Bosco Szent János, szalézi rendalapító ruhadarabját őrző ereklyetartó, illetve Ambrózy Teréz egyszerű, fekete ruhája, amelyet bárónői rangja ellenére viselt.
Batthyány Erzsébetre, a szombathelyi Szent Márton templom renoválójára, a domonkos ispotály megalapítójára 1673-ban kelt latin és magyar nyelvű végrendelete, bronz szarkofágjában fellelt ékszerei, viseletének maradványai emlékeztetik a tárlatlátogatót. Bemutatásra került öltözetének még be nem fejezett rekonstrukciós folyamata. Bizonyságot nyert, hogy a „kegyes alapítónő” a 17. századi spanyolos, illetve magyaros divatirányzatok közül az utóbbit részesítette előnyben. Különlegesség, hogy a rekonstrukció eredményei és a sírban fellelt arany ékszerek (többek közt a sárkányfejben végződő, gyöngycsüngővel ellátott zománcberakásos arany fülbevaló; az 1600-as évek közepén, Németalföldön készített kegyérem) ezen a kiállításon kerültek első ízben bemutatásra. Közvetlenebbé teszi a személyiség felidézését az a tény, hogy Kustár Ágnes és Árpás Károly a koponya alapján elkészítették Batthyány Erzsébet arcának rekonstrukcióját, amelyet a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény adott kölcsön a kiállításhoz.
![Híres szombathelyi nők hagyatéka](images/vmb2483.jpg)
Márkus Emília személyes relikviái az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetből kerülhettek most időlegesen Szombathelyre. Érdekes dokumentumkollekció a színésznő alakításairól írott kritikák gyűjteménye. Helyi jelentőséggel bír az a „Szombathely” felirattal ellátott, ezüstözött bronz babérkoszorú, amely 1880-ban, a város kőszínházának megnyitása alkalmából készült.
Szegedy Györgyné személyiségét leginkább egy gipsz szoborkompozíció tükrözi, amely a gyermeket átölelő asszonyt ábrázolja, hiszen munkásága a gyermekvédelemhez köthető. Társadalomtörténeti kutatások forrása lehet a Szegedy család acsádi kastélyából származó asztalterítő, amely mintegy vendégkönyvül szolgált: tulajdonosa a 19-20. század fordulóján belehímezte a kastély aktuális vendégeinek (többek közt az Esterházyak, Erdődyek, Apponyi Albert és neje) nevét.
Bárdos Alice esetében a kiállítás összeállítójának szembesülnie kellett a ténnyel: a hegedűművésznő és családja 2. világháború alatt történt elhurcoltatása miatt semmilyen személyes tárgy nem maradt fenn. Ezért fényképfelvételek, korabeli meghívók, plakátok idézték fel Bárdos Alice pályafutását.
Ugyanez a helyzet Greisinger Ottóné Kerecsényi Ilona esetében is. A relikviák hiányának magyarázata: két világháború közti politika nem kedvezett a nőjogi küzdelmek élharcosának, sőt perek áldozata lett. Egyetlen tárgy, egy festőpaletta származik a család Gagarin utcai villájából (ma a Mesevár óvoda működik ott), de arról sem bizonyítható, hogy Greisinger Ottóné használta volna. Számos kiállított fénykép illusztrálja viszont munkásságát. A felvételeken feltűnnek a meghívására Angliából, Amerikából Szombathelyre érkezett nőjogi aktivista hölgyek. Látható a leánygimnázium épületének fotója, amely intézmény az ő kitartó tevékenysége nyomán jött létre.
Várnai Valéria a pasztellezésben érte el képzőművészi alkotói pályájának csúcsát. Relikviái közül kiemelendő úti pasztellkréta készlete, amelyet mindig magával tudott vinni. Munkásságát néhány kisméretű pasztellképe, grafikája villantja fel, elismertségéről az emlékplakettek tanúskodnak.
![Híres szombathelyi nők hagyatéka](images/vmb2484.jpg)
Nagy Mariann két alkalommal szerzett Európa-bajnoki címet és ugyancsak két alkalommal olimpiai ezüstérmet testvére, Nagy László oldalán páros műkorcsolyázóként. Kűrruháik, relikviáik amellett, hogy betekintést engednek a sportág szépségeibe, felidézik az 1950-es évek Magyarországának politikától átitatott élsportját.
Dr. Pető Ernőné Szegedy Georgina műpártolói, műgyűjtői tevékenységéről 1934-ben, a mai Savaria Múzeum épületében megrendezett műtörténeti kiállítás emlékanyaga tanúskodik. Méltán volt ő az 1912-es művészettörténeti seregszemle mintájára megrendezett nagyszabású esemény fővédnöke, hiszen ő kölcsönözte a legtöbb műtárgyat a tárlathoz. A műkincsek mellett mégis egy apró tárgy érdemel kiemelt figyelmet: egy vöröskeresztes jelvény, amelyet az 1. világháborús hadigondozói tevékenységéért kapott. Érdekes, hogy a szombathelyi kórház alapításában betöltött szerepéért nem volt ilyen elismerésben része, viszont a róla készült relief a kórházalapító férfiak portréi (Vas József, Pető Ernő) közt volt látható a gyógyintézményben, mígnem a múlt rendszerben elfalazták. Napjainkban újra megtekinthetők a reliefek a Markusovszky Kórház sebészeti tömbjénél, a szökőkútnál.
Végezetül Kelbert Krisztina elárulta, hogy a „Híres szombathelyi nők” könyvsorozat következő kötete a szellemi olimpikon Földes Annát mutatja majd be.
A tárlatvezetésen készült hangfelvétel alapján összeállította: