Archívum

Nagy Renáta 2005-ben végzett a Berzsenyi Dániel Főiskola történelem szakán. Tanulmányait lezáró dolgozatának címe: Szombathely társasági élete a dualizmus korában (2005). A téma apropóját a farsangi időszak ma is élő báli hagyományai adták, amelyek múltban is jelentős társadalmi eseménynek számítottak.
A dualizmus korát lényegre törően bemutatató, annak társadalmát, az egyes rétegekhez tartozó emberek társasági viselkedését szabályozó etikettre is kitérő előadást Spiegler Tibor gyűjteményének képes levelezőlapjai illusztrálták.
Az előadóktól érdekes, sokak számára eddig talán ismeretlen összefüggések kerültek elő a báli szezont illetően. Megtudhattuk például, hogy egy-egy reprezentatív arisztokrata bál mögött több szász fős szervezőgárda, védnökök és védnöknők, na és persze illusztris vendégek hada állt, akik emelték a társas együttlét fényét, előkelőségét. A korabeli szombathelyi bálozó kiválóságok a történelmi nemesi családok sorából léptek ki. E téren vezető szerepet játszottak a Széllek, a Radók, Reiszigek.

Természetesen az alacsonyabb társadalmi rétegek képviselői, főként a középosztálybeliek is szerveztek bálokat. Leggyakoribbak a Szombathelyen ekkoriban tucatszám működő egyletek zenés-táncos vigasságai voltak. Ezek közül kiemelkedtek a Katolikus, illetve az Izraelita Jótékony Nőegylet báljai.
A hallgatóság élményérzetét fokozta, hogy Spiegler Tibor egy-egy illemszabály, társadalmi előírás említése kapcsán összehasonlítást tett a múlt és a jelen normái között. Egy pillanat erejéig mindenki elképzelhette, milyen lehetett az akkori, és hozzá képest milyen a jelen. A dualizmus korában például a fiatal lányok bálozását komoly felkészülés előzte meg, mely során megtanultak társaságban viselkedni, táncolni. Csak ezt követően, 17. életévüket betöltve, meghívóval léphettek be a bálba, természetesen kísérő, gardedám jelenlétében.
A nyílt társalgás, flörtölés fiatal férfi és nő között, akiket nem kötött egymáshoz más, csak a kölcsönös szimpátia láthatatlan szála, szintén elítélt dolognak számított. A titkos kommunikációnak, a társadalmi szabályok kijátszásának egyik lehetősége a legyezőnyelv volt, amely komoly, akár sorsfordító üzeneteket is jelenthetett kódfejtője számára. Ezt a fajta játékot pár mozdulat erejéig megelevenítették előadóink.
További érdekesség a mai „bálozó” fiatalság számára, hogy kifejezetten illetlenségnek számított és elítélt volt, ha egy férfi és egy nő egész este csak egymással táncolt. Ez csak egy esetben volt megengedett: ha az említett pár egymással jegyesi viszonyban állt. A bálozókat komoly táncrend kötötte és ezt megszegni nem volt erkölcsös.
A bálozás időkeretei is eltértek a maitól. Manapság a fiatalság számára éjféltől 3 óráig „áll a bál.” A két világháború között viszont már este 8 körül elkezdődtek és másnap hajnalban, 6 óra tájékában zárultak.

A dualizmus korában Szombathely jelentős ipari, gazdasági – és ezzel párhuzamosan kiemelkedő kulturális változásokon ment keresztül. A kor aktív kulturális életét szemlélteti többek között az a tény, hogy ekkoriban 8 (!) folyóirat jelent meg Szombathelyen.

Jelentős társasági élet folyt a város kávéházaiban is, például a Sabariában, Herczegben, amelyek lenyűgöző belső enteriőrje Spiegler Tibor képeslapgyűjteményének egy-egy digitalizált darabjáról köszönt vissza. Fontos találkozási, ismerkedési forma volt a korzózás. E tevékenységre a város különféle területei kifejezetten alkalmasak voltak, mint például a ma is igen kedvelt Gyöngyös-parti sétány, vagy a Szent István Parki KIOSZK, amelynek emléke sokak szívében örökre helyet kapott.

A Vasi Múzeumbarát Egylet munkatársai nemcsak szellemi táplálékról gondoskodtak, az előadást követően ugyanis igazi böjti ételt, tojáskrémes szendvicset és teát fogyaszthattak az egyleti tagok, érdeklődő vendégek.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!