2018.04.21 szombat

Fel a Ság hegyre!

Útvonal: Celldömölk vasútállomás – Ság hegy – Celldömölk vasútállomás. Találkozás: a szombathelyi vasútállomáson 07:04-kor Celldömölk felé induló vonatnál. Táv: 11 km. Túravezető: Süle Antal.

2018.04.25 szerda, 17 óra

Apám hadinaplója – 3. rész

Emlékek a második világháborúból. Vendég: Karáth László, a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium ny. igazgatója. Beszélgetésvezető: Tóth Kálmán múzeumpedagógus (Savaria Múzeum).

2018.04.27

VTSZ Tavaszi csillagtúra Szentesen

Részletes program a szervező VTSZ által megadottak szerint.
Előjelentkezés 2018. január 20-ig.

2018.04.28 szombat

Lendva rejtett kincsei – autóbuszos kirándulás

Helylekötés a részvételi díj befizetésével 2018. március 10-ig.

2018.05.09 szerda, 16:30

Évi rendes közgyűlés

Helyszín: Savaria Múzeum

Káldy Lajos:

Borospincék dícsérete

Káldy Lajos: Borospincék dícsérete

Különös terrénuma a dokumentációnak az akvarellfestés - archivál, de mégis ad valamilyen esztétikai többletet. Pedig bevallottan nem akar „művészkedni”, inkább csak rögzíteni, helyzetbe hozni, nézőpontot adni. Ennek ellenére ráadást ad: el tudom képzelni a legnehezebbet, magát az időt, azt, amit megjelenít - régmúltat, közelmúltat, tegnapot. És az akvarellen, kidolgozatlansága, jel-szerűsége ellenére mégis el tudok képzelni régi vágyakat - a mi esetünkben például azt, amelyről az érett férfiak szoktak beszélni; az írók például, akik azt mondják, hogyha megöregszem: pincét akarok. Nem pénzt, hatalmat és sikert kívánnak maguknak - egyszerű szőlőt és pincét. Ahová kiballaghatnak és a fehérre meszelt falak előtt egy kőasztalnál üldögélhetnek. A diófa lombjai alatt az élet és halál ezernyi fényéről elmélkedhetnek. Sokszor láttam szőlőhegyeken, főleg az elhagyatottakon, épp ezt a képet: ül, moccanatlanul a pincéje előtt egy idősebb férfiú, szinte zeuszi magányban. Krúdy-Szindbád is erről beszél, amikor azt mondja, ott a vérvörös és sötétkék szőlők közt, az asztal kőlapjára támaszkodva mindent meg kell tudni, ami fáj az embernek s mindent kissé el is kell felejteni, hogy aztán írni, beszélni, festeni tudjunk róla.

Káldy Lajos festményein nincs ember. Nincs, mert jelenlétét nem tartja fontosnak - vagy akkor másról szólna az ő története. Nem erre figyel - ő pincefestő. A poétikus pusztulásé. Az elvadult, lerobbant szőlőhegyek dokumentációját végzi. Káldy Lajos leltározza nekünk a múltat - legszívesebben és legihletettebben a régi, zsúptetős pincéket, amelyek főleg Nyugat-Magyarországon voltak divatosak. Amelyek őt a szülőföldjéhez kötik. S amelyekből ma már alig látni; amíg rozsszalmát is termeltek, mindenfelé népszerűek voltak. De ez a klasszikus magyar tájkép örökre eltűnt - zsebkendőnyire felparcellázott szőlőhegyeinken leginkább üdülőtelkek sorakoznak csapnivaló, siralmas víkendházakkal, itt-ott legfeljebb romhalmazok emlékeztetnek a gyönyörű pincesorokra. Az utolsó, még fellelhető tanúkat gyűjtötte kötetbe a pincefestő Káldy Lajos.

„A pince két részből áll. A belső pince kőboltozat. Ebben a boroshordók állnak. Asszonynak, idegennek, gyereknek, házi ebnek itt nincs mit keresnie. Ide csak a gazda jár s felnőtt fia. A külső pince földes épület. Ebben áll a sajtó, a kád, s az összes szüretelő szerszám. A gazda ide hozza ki a bort a belső pincéből, s itt kínálja jó szívvel, szeretettel, vidám orcával.” Eötvös Károly 19. századi szövege szinte minden lényegeset elmond a Kárpát-medencei pinceépítészetről. Káldy Lajos, a pincefestő ennek a pusztuló világnak járt utána és örökítette meg - s „itt kínálja jó szívvel, szeretettel, vidám orcával”.


Ára: 1500,- Ft