2017.11.29 szerda, 17:00

Apám hadinaplója 2. rész

Id. Karáth László emlékei a 2. világháborúból

Vendég: Karáth László, a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium ny. igazgatója.
Narrátor: Tóth Kálmán múzeumpedagógus.

2017.12.03 vasárnap

Hagyományos Mikulás napi túra a Kőszegi-hegységben

Útvonal: Kőszeg – Király-völgy – Okmányos – Hét-forrás és vissza Kőszeg. Találkozás a szombathelyi vasútállomáson a 08:06-kor Kőszeg felé induló vonatnál, vagy Kőszegen 08:45-kor a Kiskakas vendéglőnél (Rákóczi u.). Táv: 16 km. Túravezető: Rábai Péter.

2017.12.20 szerda, 17:00

Karácsonyi harangok

Az Egylet nyitott versmondó köre és a Vivace Kamarazenekar közös ünnepváró műsora.
Helyszín: Savaria MHV Múzeum

2018.01.06 szombat

Évköszöntő (kijózanító) túra

Későbbi kiírás szerint...

Káldy Lajos:

Borospincék dícsérete

Káldy Lajos: Borospincék dícsérete

Különös terrénuma a dokumentációnak az akvarellfestés - archivál, de mégis ad valamilyen esztétikai többletet. Pedig bevallottan nem akar „művészkedni”, inkább csak rögzíteni, helyzetbe hozni, nézőpontot adni. Ennek ellenére ráadást ad: el tudom képzelni a legnehezebbet, magát az időt, azt, amit megjelenít - régmúltat, közelmúltat, tegnapot. És az akvarellen, kidolgozatlansága, jel-szerűsége ellenére mégis el tudok képzelni régi vágyakat - a mi esetünkben például azt, amelyről az érett férfiak szoktak beszélni; az írók például, akik azt mondják, hogyha megöregszem: pincét akarok. Nem pénzt, hatalmat és sikert kívánnak maguknak - egyszerű szőlőt és pincét. Ahová kiballaghatnak és a fehérre meszelt falak előtt egy kőasztalnál üldögélhetnek. A diófa lombjai alatt az élet és halál ezernyi fényéről elmélkedhetnek. Sokszor láttam szőlőhegyeken, főleg az elhagyatottakon, épp ezt a képet: ül, moccanatlanul a pincéje előtt egy idősebb férfiú, szinte zeuszi magányban. Krúdy-Szindbád is erről beszél, amikor azt mondja, ott a vérvörös és sötétkék szőlők közt, az asztal kőlapjára támaszkodva mindent meg kell tudni, ami fáj az embernek s mindent kissé el is kell felejteni, hogy aztán írni, beszélni, festeni tudjunk róla.

Káldy Lajos festményein nincs ember. Nincs, mert jelenlétét nem tartja fontosnak - vagy akkor másról szólna az ő története. Nem erre figyel - ő pincefestő. A poétikus pusztulásé. Az elvadult, lerobbant szőlőhegyek dokumentációját végzi. Káldy Lajos leltározza nekünk a múltat - legszívesebben és legihletettebben a régi, zsúptetős pincéket, amelyek főleg Nyugat-Magyarországon voltak divatosak. Amelyek őt a szülőföldjéhez kötik. S amelyekből ma már alig látni; amíg rozsszalmát is termeltek, mindenfelé népszerűek voltak. De ez a klasszikus magyar tájkép örökre eltűnt - zsebkendőnyire felparcellázott szőlőhegyeinken leginkább üdülőtelkek sorakoznak csapnivaló, siralmas víkendházakkal, itt-ott legfeljebb romhalmazok emlékeztetnek a gyönyörű pincesorokra. Az utolsó, még fellelhető tanúkat gyűjtötte kötetbe a pincefestő Káldy Lajos.

„A pince két részből áll. A belső pince kőboltozat. Ebben a boroshordók állnak. Asszonynak, idegennek, gyereknek, házi ebnek itt nincs mit keresnie. Ide csak a gazda jár s felnőtt fia. A külső pince földes épület. Ebben áll a sajtó, a kád, s az összes szüretelő szerszám. A gazda ide hozza ki a bort a belső pincéből, s itt kínálja jó szívvel, szeretettel, vidám orcával.” Eötvös Károly 19. századi szövege szinte minden lényegeset elmond a Kárpát-medencei pinceépítészetről. Káldy Lajos, a pincefestő ennek a pusztuló világnak járt utána és örökítette meg - s „itt kínálja jó szívvel, szeretettel, vidám orcával”.


Ára: 1500,- Ft