2017.09.22 péntek

Jelmezes villámcsődület

Légy ott 16:30-kor a Fő téren

a szombathelyi tömegközlekedés, különösen a 120 éve elindított villamosvasúti közlekedés évfordulója alkalmából.

2017.10.07 szombat

Múzeumok hosszú éjszakája Bécsben

Hagyományos múzeumbarát kirándulás a császárvárosba

Porcelánmúzeum, Liechtenstein palota, Óvárosháza, Leopold Múzeum

2017.10.07 szombat

Túra Veszprém körül

Útvonal: Veszprém - Laczkó-forrás - Sas-hegy - Tekeres-völgy - Ördögrágta kő - Csatári malom romja - Veszprém.
Indulás 06:05-kor a szombathelyi vasútállomásról Bp. Déli pu.-ra induló vonatnál. Táv: 15 km, szintkülönbség:150 m. Túravezető: Urbán László.

2017.10.21 szombat

Őszi erdei túra

Útvonal: Lukácsháza vm. – Csömöte-hegy – Doroszlói erdő – Kőszegszerdahely – Velem – Cák – Kőszeg. Találkozás: a szombathelyi vasútállomáson a 08.06-kor Kőszeg felé induló vonatnál. Táv: 18 km, időtartam 6 óra. Túravezető: Süle Antal.

2017.11.11 szombat

Séta a Szent Márton körön

Útvonal: Vámoscsalád vm. – szentivánfai templom – Uraiújfalu, evangélikus templom – nicki plébánia – Répcelak vasútállomás. Találkozás a szombathelyi vasútállomáson a 06:29-kor Csornára induló vonatnál. Táv: kb. 10 km. Túravezető: Rábai Péter.

Káldy Lajos:

Borospincék dícsérete

Káldy Lajos: Borospincék dícsérete

Különös terrénuma a dokumentációnak az akvarellfestés - archivál, de mégis ad valamilyen esztétikai többletet. Pedig bevallottan nem akar „művészkedni”, inkább csak rögzíteni, helyzetbe hozni, nézőpontot adni. Ennek ellenére ráadást ad: el tudom képzelni a legnehezebbet, magát az időt, azt, amit megjelenít - régmúltat, közelmúltat, tegnapot. És az akvarellen, kidolgozatlansága, jel-szerűsége ellenére mégis el tudok képzelni régi vágyakat - a mi esetünkben például azt, amelyről az érett férfiak szoktak beszélni; az írók például, akik azt mondják, hogyha megöregszem: pincét akarok. Nem pénzt, hatalmat és sikert kívánnak maguknak - egyszerű szőlőt és pincét. Ahová kiballaghatnak és a fehérre meszelt falak előtt egy kőasztalnál üldögélhetnek. A diófa lombjai alatt az élet és halál ezernyi fényéről elmélkedhetnek. Sokszor láttam szőlőhegyeken, főleg az elhagyatottakon, épp ezt a képet: ül, moccanatlanul a pincéje előtt egy idősebb férfiú, szinte zeuszi magányban. Krúdy-Szindbád is erről beszél, amikor azt mondja, ott a vérvörös és sötétkék szőlők közt, az asztal kőlapjára támaszkodva mindent meg kell tudni, ami fáj az embernek s mindent kissé el is kell felejteni, hogy aztán írni, beszélni, festeni tudjunk róla.

Káldy Lajos festményein nincs ember. Nincs, mert jelenlétét nem tartja fontosnak - vagy akkor másról szólna az ő története. Nem erre figyel - ő pincefestő. A poétikus pusztulásé. Az elvadult, lerobbant szőlőhegyek dokumentációját végzi. Káldy Lajos leltározza nekünk a múltat - legszívesebben és legihletettebben a régi, zsúptetős pincéket, amelyek főleg Nyugat-Magyarországon voltak divatosak. Amelyek őt a szülőföldjéhez kötik. S amelyekből ma már alig látni; amíg rozsszalmát is termeltek, mindenfelé népszerűek voltak. De ez a klasszikus magyar tájkép örökre eltűnt - zsebkendőnyire felparcellázott szőlőhegyeinken leginkább üdülőtelkek sorakoznak csapnivaló, siralmas víkendházakkal, itt-ott legfeljebb romhalmazok emlékeztetnek a gyönyörű pincesorokra. Az utolsó, még fellelhető tanúkat gyűjtötte kötetbe a pincefestő Káldy Lajos.

„A pince két részből áll. A belső pince kőboltozat. Ebben a boroshordók állnak. Asszonynak, idegennek, gyereknek, házi ebnek itt nincs mit keresnie. Ide csak a gazda jár s felnőtt fia. A külső pince földes épület. Ebben áll a sajtó, a kád, s az összes szüretelő szerszám. A gazda ide hozza ki a bort a belső pincéből, s itt kínálja jó szívvel, szeretettel, vidám orcával.” Eötvös Károly 19. századi szövege szinte minden lényegeset elmond a Kárpát-medencei pinceépítészetről. Káldy Lajos, a pincefestő ennek a pusztuló világnak járt utána és örökítette meg - s „itt kínálja jó szívvel, szeretettel, vidám orcával”.


Ára: 1500,- Ft