Aktuális

A Múzeumbogár klub tagjait Szalai Kata és Tóth Kálmán múzeumpedagógusok várták látványtári barangolásra, amelynek során a Nyugat-Dunántúl, szűkebben pedig Vas vármegye néhány természeti, régészeti és néprajzi kincsét ismerhették meg a résztvevők.

A különböző földtörténeti korok növény- és állatvilágáról az üvegtárlókba zárt kövületek (fosszíliák) révén alkothattunk képet. Megtekintettük a vidék növényvilágának üvegkapszulába zárt magvait, és elidőztünk a madárpreparátumoknál. Miközben a nagy kócsagról és a természetvédelem szerepéről hallottunk, a versszeretőkben tán felsejlett Szabó Lőrinc Madarak című költeménye:

Én meg elnézem az üvegen át

a szárnyas éhség fázó csapatát,

a nyüzsgő hadat, a verebekét,

s a gyáva rigót, ijedt cinegét,

nézem őket s szégyellem magamat:

könnyű szeretni a madarakat!

Igen, könnyű szeretni szárnyas barátainkat, de annál nehezebb felismerni őket tollruhájukról és hangjukról. Márpedig ez volt a feladat, miközben Kata 13 énekesmadárról osztott meg velünk érdekes információmorzsákat, és a vörösbegy kedves karácsonyi legendáját is felidézte.

A délután második felében Tóth Kálmán a néprajzi és régészeti gyűjteményegységekből mutatott be néhány érdekességet. Hallhattunk a céhemlékekről, szó esett a népi díszítőművészet, az állattartás eszközeiről éppúgy, mint a régi korok gyermekjátékairól. A vezetés a földszinten folytatódott az osteológiai (koponyacsontokkal foglalkozó) részleg megtekintésével. Végül Kami a római kori régészeti leletek legkülönlegesebb darabjaira hívta fel a figyelmet.

Érdemes többször visszalátogatni a Látványtár folyamatosan változó, mozgó gyűjteményébe.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!