ArchÃvum
Bastet adjon neked jó életet!
Múzeumi tárgyak meséi – Megmacskásodunk IV.
2021.02.26
Varga Péter macskás sorozatának záró epizódjában kiderül, hogyan és miért került egy Bastet-szobor Savariába.
![Isis](images/vmb8278.jpg)
Ízisz, Szarapisz és Harpokratész szobra a Louvre-ban.
Történetünk a makedón Nagy Sándor világot felforgató hadjáratai utáni időkben folytatódik. A hagyomány szerint a Földközi-tenger partján alapított Alexandriában az Egyiptomot megöröklő Lagidák első uralkodója, a magát szerényen csak Szótér-nek (Soter = megváltó, megmentő) címeztető I. Ptolemaiosz látott hozzá az ősi egyiptomi hiedelmek és a görög mitológiai hagyományok összeegyeztetéséhez. Ehhez szakértőket kért fel: a görögök részéről az eleusziszi misztériumok papját, Timotheosz Eumolphoszt, másik részről az Egyiptom történetét megíró Manethónt, aki a heliopoliszi Ré papi testületének tagjaként vett részt a munkában. Nem lehetett könnyű az egyiptomiak állatoktól nyüzsgő vallási szokásait összeegyeztetni a görögök 5. századtól már erősen antropocentrikus (emberközpontú) gondolkodásmódjával. De a két tudós férfiú megtalálta a kompromisszumos megoldást.
Az egyiptomi istenek nyüzsgő kavalkádjából, helyi mintára létrejött egy kizárólagos háromság, Ízisz – Szarapisz – Harpokratész személyében. És ebbe a háromságba aztán igyekeztek bepasszírozni mindent, amit csak lehetett. És ezt értsük teológiai, mitológiai, ikonográfiai értelemben egyaránt!
Így helyeződött át a mítoszok gyakorlati jelentése a Nílusról a Földközi-tengerre. Így váltak a régi-új istenek a földművelés, a termékenységkultuszok patrónusaiból a hajózás, a kikötők, a kereskedelem pártfogóivá. Így olvasztotta magába a misztériumvallás keretei között minden istennő tulajdonságait Ízisz. És így vált sok más egyéb mellett a „mi” Bast(et)ünk vidámságot, termékenységet, jókedvet előidéző szisztrumából (a szertartásokhoz használt csörgőjéből) a nagy istennő egyik legfontosabb jelképe.
A 3. század elején megalkotott vallási irányzat rohamos gyorsasággal terjedt a Földközi-tenger keleti medencéjében a hellenizmus „hullámain”. Így jutott el Itáliába is. Minden bizonnyal Julius Caesar és Kleopátra románca is nagy lendületet adott terjedésének, az egyiptomi uralkodónő Rómában tett látogatását követően. Aki – Ízisz földi megtestesüléseként – erre minden bizonnyal rá is játszott!
A Caesar halála után ismét fellángolt polgárháború végét Octavianus (Augustus) konszolidációja követte Ez a politikai kurzus korlátozta az idegen vallásokat a hagyományos rómaival szemben. A Kr. u. 1. század közepétől fogva azonban Ízisz misztériumai utat találtak az újonnan létrejövő északi provinciába, Pannóniába is.
![Bastet adjon neked jó életet!](images/vmb8283.jpg)
Claudius tartományszervezésének részeként, Savaria megalapítását követően, az új tartomány vallási központjában is helyet kapott egy Ízisz szentély, valamikor az 1. század utolsó harmadában. Mivel a régi szabály még érvényben volt, hogy római kolónia megszentelt határain belül nem római istenségnek templomot emelni nem szabad, az egyiptomi „istencsalád” kultusza a déli városfalon kívül, a Poetovio felé vezető Borostyánkőút nyugati oldalán kapott helyet. Maradványai és részben rekonstruált épületei ma is láthatóak.
Ízisz – és ezzel együtt minden más, személyébe beolvadó, egyiptomi és nem egyiptomi istenség – tisztelete itt „zajlott”azután, közel két és fél évszázadon keresztül. A templomot díszítő szobrok, domborművek, falfestmények, a mindennapi vallásgyakorlathoz használt fogadalmi ajándékok mind-mind az istennő és családjának történetével kapcsolatos jelképeket viselnek magukon (lásd: az egyiptomi Thot íbiszmadár alakú, mécsest formázó bronz szobrocskája, az Anubiszt megszemélyesítő, sakálfej maszkot viselő pap ábrázolása a templom frízén Ízisz (Hygeia) és Szarapisz (Aszklépiosz) társaságában, a szentély homlokzati domborművén Ízisz, a Szíriusz csillagot megszemélyesítő Sothis kutyán lovagló alakja).
És nem marad ki a sorból Bast(et) sem, egy kisméretű, macskát ábrázoló bronz fogadalmi szobrocska formájában!
![A savariai töredékes macska](images/vmb8280.jpg)
A szobrocska bizonyíthatóan Savaria területéről került a múzeum gyűjteményébe. Pontos lelőhelye nem ismert. Az üreges öntésű, eredetileg ülő macskát ábrázoló tárgy felső töredéke maradt fenn. A közönséges macskától abban különbözik, hogy átlyukasztott fülében valaha minden bizonnyal egy aranyból készült karika volt. A mellén lévő, ma is látható bevésésnyomok vagy nyakláncon függő Ankh-keresztet (életszimbólum), vagy Udzsat-szemet (Hórusz bajtól oltalmazó jelképe), vagy – és ez a legvalószínűbb – napkorongot első lábai között tartó Scarabeust ábrázolnak. Ezek a jelképek különböztetnek meg egy közönséges macskát a személyében megjelenő istenségtől.
Így jutott el történetünk végére az egyiptomi macskaistennő, legalábbis egy szobor formájában, egészen Pannónia vallási központjáig, Savariáig, hogy gazdagítsa azt a hitvilágbeli sokarcúságot, ami a korai császárkortól a 4. század második feléig, a kereszténység egyeduralomra jutásáig városunkat jellemezte.
Utóhang
![Isis - Bubastis oltár - Scarbantia](images/vmb8281.jpg)
Isis - Bubastis oltár - Scarbantia
Arra, hogy Ízisz istennő – és vele Bast(et) – tisztelete a Borostyánkőút mentén még Savarián is túlterjedt, 1856 óta van bizonyíték. Sopron, az ókori Scarbantia szívében ugyanis ekkor került elő egy Ízisznek és Bubasztisznak – így hívták a görögök Bast(et)-et – ajánlott fogadalmi oltár.
2004-ig Pannóniában a savariai volt a legészakabbra fekvő kultuszhelye az egyiptomi istenháromságnak. Ebben az évben viszont a „Kecske-templom”-hoz tartozó kolostorépület területén egy újabb szentélyépület maradványai kerültek elő. Mivel Scarbantia municipium rangú (önkormányzattal rendelkező) település volt, de nem tartozott Rómához (mint Savaria), ezért a keleti eredetű kultusz épülete a belvárosban is helyet kaphatott. Itt újabb három oltár került elő, és tisztázódott, hogy a 19. században megtalált oltár is ehhez a szentélyhez tartozott. Ily módon Bast(et) kultuszának nyomai egészen a Fertő-tó déli széléig követhetők nyomon a Római Birodalom északi fertályán.
Zárjuk hát történetünket azzal a jókívánsággal, amelyet a szeretteiknek ajándékozott kis macskaszobrok talpazatára szoktak volt vésni a hívők, így kérve az istennő segítségét: „Bast(et) adjon neked (jó) életet!”
Varga Péter „Múzeumi tárgyak meséi” sorozatának folytatásában egy rejtélyes torzó történetét ismerhetik meg. >> Irány a cikkhez!
Varga Péter (Cserga)