ArchÃvum
Szergény szerény kincsei
Látogatás egy közösségformáló gyűjteményben
2016.09.17
Más népek kultúráját megismerni szép – a magunkét szent kötelesség. Belegondolni is borzongató, hogy ez a kicsiny ország mennyi kincset őriz a föld alatt. De talán ritkán gondolunk arra, hogy micsoda értékek maradnak rejtve éppúgy a föld felett is.
Kulturális Örökség Napok alkalmával a régészek, muzeológusok, történész szakemberek munkája mellett a kicsiny falvak lakosainak múltőrző szerepvállalásáról sem szabad megfeledkezni. Éppen ezért látogattak el az Egylet tagjai, néhány „jó fajta” múzeumbogár társaságában, Szergénybe. Takaros, kékfestő ruhában fogadta vendégeit Buzás Etelka, a falu néprajzi gyűjteményének egyik alapítója. Elmesélte, hogy a helybéliek önkéntes adományai nyomán a „falumúzeum” 2012 óta létezik, helyisége valaha iskolaként működött.
Amikor az ember meghallja a kifejezést: „néprajzi kiállítás”, tematikusan rendezett, vitrinekbe zárt tárgyak sora jut eszébe. Szergényben viszont valami egészen más fogadja a látogatót: azonnal otthon érzi magát az emlékek járta falak közt. A kiállítás ugyanis szívet melengetően otthonos.
Az ódon konyhaszekrényben, a porcelán tányérok között a nagymama, dédmama edény- és evőeszközkészletének darabjait fedezheti fel a vendég. Ott az asztalon az elmaradhatatlan pöttyös bögre. A mosdóteknő peremére helyezett szappan illata is ismerős. A konyhából a nappaliba jutunk, ahol a falu életét bemutató dokumentumok mellett külön receptgyűjteményt böngészhetünk. Fekete-fehér fotográfiákról tekintenek ránk azok az emberek, akik valaha a falu életét alakították.
Az egykori tanítói lakás egyik helyiségében többek között a szövés-fonás eszközei is helyet kaptak. A hatalmas szövőszéken azonnal folytathatnák a munkát a szorgos asszonyi kezek. A hálószobában – mintha csak ottfeledték volna a nagy sietségben – hálóköntös hever az ágytakarón. A tükrös szekrényen Biblia, 1848-ból származó hittankönyv, zsoltáros könyv. Az asztalkán hagyott napilapon okuláré várja, hogy valaki az orrára biggyessze.
Ne feledkezzünk meg a gyermekkort idéző zugról, ahol játék- és valódi bölcső, bilicke, karika, járóka is helyet kapott. A régi iskolapadon palatábla, „redőnyös” fa tolltartó, tintatartó. Számos olyan tárgyat vehet kézbe a látogató, amelyről nem is sejti, hogy mi fán terem? De szerencsére élnek még, akik elmondják, továbbadják, az ifjúságnak a „titkokat”.
Elismerésre méltó teljesítmény, hogy a nyári Örökségőr tábor 15 középiskolás résztvevője röpke 5 nap leforgása alatt mintegy 450 tárgyat ismert meg közelebbről és leltározott be. A szergényi néprajzi kutató- és feldolgozó munka eredményeiről az egyik résztvevő, Balázs Lőrinc (Lóci) készített kisfilmet. Az alkotás ünnepélyes bemutatóján szép számban vettek részt a falubeliek is.
A filmet IDE KATTINTVA tekintheti meg.
A globalizálódó világban egyre fontosabbá válik a gyökerekhez való ragaszkodás. Ezt azonban csak úgy lehet elérni, ha a felnövekvő generáció is megismeri, magáénak vallja saját nemzete hagyományait. Létszükséglet az apró falvak még fellelhető értékeinek védelme, megőrzése, hogy e színfoltok ne kopjanak ki az jövő térképéről.
