Archívum

Lemezpáncél, sisak, fegyverek, vérvörös drapériacsík, az amiens-i városkaput idéző építészeti elemek, egy koldus alakja: a köpenyegmegosztásra utaló jelenet szimbolikus kellékei fogadták a kiállítótérbe belépő látogatókat. Remek környezet a katonából szentéletű püspökké lett Martinus szellemiségének felidézéséhez! A jelképek nem szorultak különösebb magyarázatra, gyorsan kiderült, hogy savariai Szent Márton életüzenetének lényegét a legapróbb „bogár” ismeri.

A katonai felszerelés és öltözet történeti hitelességének megvitatása után viszont kevésbé ismert tényekre, kutatási eredményekre derült fény a tárlatvezetés során. Vajon köztudomású, hogy a szombathelyi domonkos templom előtt található kútról – amelynek vízével a hagyomány szerint Márton megkeresztelte édesanyját – egy 1360-ban kelt oklevél is említést tesz? Vagy ismeretesek-e a kút régészeti kutatásának eredményei? Hozott e felszínre a tudomány számára értékes tárgyakat a feltárás? Habár a legendás kút tárlatban megépített hasonmásának „mélyéből” érméket, cseréptöredékeket emelhettek ki a gyerekek, a valódi, tudományos igényű kút-kutatás más eredményekkel szolgált. Mivel a víznyerő hely a római kor óta folyamatosan használatban volt, többször mélyítették, tisztították. A régészeti leletelemzés lehetősége tehát „kútba esett”: nem nagyon volt rá esély, hogy vízbe ejtett kincsekre bukkanjanak a szakemberek.
A kiállítótér színes tablói nem csupán a templom történetéről szóltak, de az egykori Szentmárton faluról is, amely a Gyöngyös patak bal partján, a mai Szombathely keleti részén terült el.
Nem csak a vasi megyeszékhelyen, de az egész vármegyében nagy tisztelet övezte Szent Mártont. Ezt bizonyította az a „3D-s” térkép, amelyen 23 miniatűr templom jelezte a tiszteletére szentelt templomok elhelyezkedését.
Amikor kibukott a kérdés a látogatókból, hogy miképp kapcsolódik Szombathely egykori tűztornya Szent Mártonhoz és egyáltalán hova lett az építmény, Mayer László a kérdező tekintetét a torony makettjének tetején feszítő püspökalakra irányította. A büntetés-végrehajtási helyszínként is igénybe vett torony az 1817-es tűzvész során jelentős károkat szenvedett és maradványait 1837-ben lebontották. A levéltárban őrzött dokumentumok azonban lehetővé tették az építmény rekonstruálását.

Az érdekfeszítő, humorral fűszerezett tárlatvezetés végén a múzeumbogarak a várostorony és régi térképek összekevert darabjait illeszthették össze. Többen nád- és tustollat ragadtak kezükbe: gótikus betűk szépírását gyakorolták. Az „informatikai bennszülöttek” sem unatkoztak, hiszen még számítógépes feladat is akadt. Egy kisebb csapat pedig a kiállításban megbúvó részletek felkutatására indult. Úgy gondolom, mindnyájunk számára maradandó élmény volt ez a levéltári kiállítás.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!