Archívum

A takácsműhelyben diólevél-főzettel gyapjúfonalat festettünk, kipróbáltuk a fonást, a szövőszékkel és kisebb kézi eszközökkel való szövést. Kézbe vehettük a régi kender-, len- és gyapjúfeldolgozó szerszámokat, sőt magunk is készítettünk egy díszes orsógombot, amelyhez fából orsót is faragtunk. A fazekasműhelyben kézi formázással, lábbal hajtható korongon és gipsznegatívokkal dolgoztunk. Ez utóbbiakkal (és sok türelemmel) lehetett római kori mécses-másolatokat készíteni. A cáki kovácsműhelyben egy álló nap csengett az üllőn a kalapács: senki sem távozott saját gyártmányú karkötő, vagy rombusz alakú nyílhegy nélkül. A bőrcserzés ugyan sikeresen indult, mert volt frissen nyúzott, sózott marhabőrünk éppen elég, de a cserzőanyag (cserfahamu és oltott mész keveréke) nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A bőr háromnapi cserződése után csak néhány kitartó „tímársegédnek” sikerült a gusztusosnak éppen nem mondható szőrtelenítési munkafolyamatot elvégeznie.

Mielőtt nekiálltunk volna a sárkemencék megépítésének, körbenéztünk, hogy vajon milyen tüzelőberendezésekkel voltak felszerelve a falu portái. Ezen ismeretek birtokában fogtunk hozzá a munkához. Nem cuppogtak feleslegesen a gumicsizmák az agyagos föld és a pelyva keverése során, nem volt hiábavaló a szorgos kezek és más, esetleg a munkához kevésbé igényelt testrészek besározódása: két működőképes kemence lett az eredmény. Még jó, hogy zsúpból készítettünk föléjük tetőt is, ami megóvta őket az éjszakai esőktől!

Ha már a zsúptetőnél tartunk – mert ugye kis képzavarral élve „a jó ház alapja a tető” – ne feledkezzünk meg a fűzvesszőből és ágakból épített házacskáinkról sem. Gerendák, sövényfal, tetőszerkezet mind rendben elkészültek, de a tetőfedést időhiány miatt tisztességesen már befejezni nem lehetett. Talán ha nem kerékpározunk egy napot Rohoncra (Rechnitz, Ausztria), akkor nem maradnak a házaink fedél nélkül. De akkor meg nem próbálhattuk volna ki a középkori mintára készített kovácstűzhelyt és fujtatót, nem láthattuk volna a romos állapotú egykori Batthyány-várkastélyt Bozsokon, nem vehettük volna kézbe Hannes Herdits régész csodálatos bronzeszközeit, amelyeket saját kezűleg készített el az érc bányászatától a formába öntésig. Vagy hagytuk volna ki a badacsonytomaji ásatást, ahol a régészeti feltárás minden munkafolyamatába betekinthettünk a bontástól rajzolásig, a fotózástól a leletek tárolásáig? Sokak szerint éppen elég áldozat az is, hogy az idén a métázásra alig maradt idő.
A táborzáró műsor viszont nézettségi rekordot döntött. Így kell ezt mondani egy „médiaeseményről”, nem? Hiszen a tábor hat napját „élő TV-adásba sűrítve” mutattuk be a szépszámú közönségnek. A készüléket a lakodalmas pajta képezte. Nem is volt adáshiba máskor, csak a legelején, mert a két főszereplő izgalmában hallótávolságon kívülre kószált. De aztán jól működött minden: nézhettünk sporthíreket, tudományos és ezoterikus csatornát, riportműsort, utazási magazint, reklámot és könnyűzenei közvetítést. A főző-show helyett viszont be kellett érni a nem kis mennyiségben előállított gulyással, amit azonban senki sem vett rossznéven, mert nem sózták el készítői.
Remélem, hogy a tábor mind a 44 résztvevője egyetért velem abban, hogy ha 10 évig üldögélnénk a TV előtt egyfolytában (pláne ha nincs bekapcsolva), akkor sem élhetnénk át annyi élményt, mint amennyit ez alatt a hat nap alatt közösen átéltünk.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!