Archívum

Építése a milánói dóm alapjainak lerakása után 10 évvel kezdődött, de csak három és fél évszázad múlva fejeződött be. A főbejárat két oldalára a város nagy szülöttei, a két római kori író, az idősebb és az ifjabb Plinius szobrait helyezték el.

A hajókikötő fele haladva megálltunk az egykori Hotel dell’ Angelo épületénél, amelynek homlokzatán emléktábla hirdeti: 1837. december 24-én itt látta meg a napvilágot Liszt Ferenc és Marie d’Agoult leánya, Cosima, Richard Wagner későbbi házastársa.

A szemerkélő esőben hajóra szálltunk, hogy közel két órás utazás után érkezzünk Bellaggioba, ahova Liszt Ferenc is a véletlenek különös egybeesése folytán jutott el. (A mi Como–Bellaggio közti hajókázásunk szintúgy a véletlennek volt köszönhető, ugyanis a Lago Maggiore-n tervezett hajókirándulás az Isola Bella-n található kastély zárva tartása miatt nem valósulhatott meg.)

Bellaggio szárazabban is fogadhatott volna minket – állapította meg később idegenvezetőnk. A zuhogó eső miatt a legtöbben az árkádok alatt sétálgatva, kávét, cappuccinot szürcsölve töltötték el a hajó visszaindulásáig hátralévő időt. A bátrabbak a bőrigázást kockáztatva végigjárták a Villa Melzi csodás parkját, néhányan pedig megnézték a város román kori templomát, a Szent Jakab bazilikát is.

Még egy ide kívánkozó érdekesség: az életrajzírók szerint a Dante Isteni színjáték-ával ismerkedő fiatal Liszt Ferenc azután kezdett hozzá egyik leghíresebb műve, a Dante szimfónia komponálásához, miután a Villa Melzi kertjében megpillantotta Dante és Beatrice szobrát.

Miközben kiindulási helyünk felé vitt minket a tágas hajó, egyre borongósabb, ködösebb arcukat mutatták felénk a Comoi-tavat ölelő hegyek.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!