Archívum

Archívum

Őskori kultúrák nyomában – 2. rész

Fémmegmunkálás és kereskedelem

2020.01.30

Január 24-én tovább folytatódott a múzeumbogarak tárlatvezetői tréningje. Mielőtt azonban a réz- és a bronzkor témájában elmerültek volna a gyerekek, memória és tárgykereső játékkal idézték fel korábban szerzett ismereteiket.

Őskori kultúrák nyomában – 2. rész

A foglalkozás a réz- és bronzeszközök készítésének folyamatairól, illetve a bronzkori kereskedelemről szóló vetítéssel folytatódott, amelyet Varga Péter (Cserga) állított össze.

A bronz tulajdonképpen ötvözet: 85–95% rezet, 5–15% ónt tartalmaz. Az alapanyagok és a bronztárgyak előfordulását összevetve megállapítható, hogy a korszakban élt emberek aktív távolsági kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkeztek szárazföldön és tengeren egyaránt. Erre már írásos emlékek is utalnak. 1925-ben a törökországi Kültepe déli részén, Karum Kanesben 25 ezer agyagtáblára bukkantak a régészek. A táblák kb. Kr.e. 2100–1800 közt készültek, ékírásos kereskedelmi feljegyzéseket tartalmaznak. Ezekből kiderül, hogy a nemesfémek és a textil mellett az egyik legfontosabb árucikk az ón volt.

Őskori kultúrák nyomában – 2. rész

A legizgalmasabb, a tengeri kereskedelemre bizonyítékul szolgáló szenzációs régészeti felfedezés bemutatását Cserga az előadás végére tartogatta. A mai Törökország délnyugati partjainál, kb. 3400 évvel ezelőtt elsüllyedt egy hajó, amely uluburuni hajóroncsként él a köztudatban. A 44–55 méter mélységben fellelt maradványokat több mint 20 ezer merüléssel hozta felszínre a Cemal Pulak és George F. Bass vezette kutatócsoport. A rendkívül gazdag, 16 tonnányi rakomány számos nép értékes árucikkét szállította, többek között üvegtömböt, vízilófogat, strucctojást, teknőspáncélt, sőt egyiptomi ékszereket, köztük Nefertiti nevét viselő aranyszkarabeuszt is. Többségében és arányaiban mégis az ökörbőr formájú bronzöntvények kerültek felszínre. Ezek ábrázolása egyiptomi falfestményeken is megjelenik. Az öntvényeket valószínűleg fizetőeszközként használták. Hogy az uluburuni hajó rendkívül értékes rakománya sohasem ért célba, bizonyára jelentős kárt okozott a korabeli kereskedőnek és a megrendelőnek egyaránt. A hajóroncs felfedezése a tudomány számára azonban nagy jelentőségű: ezáltal is bővültek a korszakról alkotott ismereteink.

Őskori kultúrák nyomában – 2. rész

Nem csak a távoli tengerek mélyéről származhatnak izgalmas bronzkori leletek: a velemi Szent Vid-hegy szintén e korszak leletei révén tett szert európai hírnévre. A bronzműves központ hagyatékából a Savaria Múzeum állandó kiállítása mutat be bőséges válogatást. A bronzból öntött kardok, lándzsák és nyílhegyek, tokos balták, fibulák, domborított szegecselt edény, borotva, sarló ízelítőt adnak abból az árukínálatból, ami aztán a borostyánkő útnak nevezett kereskedelmi útvonalon gazdát cserélt. Így kapcsolódott be a velemi Szent Vid-hegy a bronzkori „világpiac” vérkeringésébe. A múzeumbogár klubtagok megcsodálták a szintén itt napvilágra került legismertebb kincslelet darabjait: a vékonyra hengerezett aranylemezből készült, körkörös és cikkcakk mintával díszített diadémot, a hasonlóan ékesített gömbszeleteket és a vékony aranyhuzal spirálokat, aztán elbúcsúztak a kiállítástól, –legalábbis a vaskori viszontlátásig.

Sztelly-TK


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Segítsd munkánkat egy megosztással!

Vissza