Archívum

Az óra nem csupán esztétikai értékként volt jelen már a középkortól kezdve az emberek életében. Számtalan fajtája alakult ki: asztali, zenélő, utazó, oszlopos, zsebben és karon hordható, toronyba helyezett – és még hosszan sorolhatnánk, egészen a korunkban divatos okos óráig – mondta felvezetőjében Bodó Judit, majd megemlékezett azokról a jelentős történelmi személyiségekről, akiknek szívügye volt az órákkal való foglalatoskodás. Köztük volt Apafi Mihály erdélyi fejedelem, Habsburg II. Rudolf, illetve a tragikus sorsú XVI. Lajos francia király, akinek már elődje is gazdag óragyűjteménnyel rendelkezett. Szombathelyen, dr. Smidt Lajos szerteágazó tematikájú gyűjteményében is számos csodálatos órát láthatunk, és a Savaria Múzeum is őriz értékes darabokat, amelyeket korábban a „Régi órák, régi mesterek” című kiállításon tekinthetett meg a közönség.

A bevezető gondolatok után Pfliegler Ármin örömmel beszélt saját, több mint 100 darabot számláló gyűjteményéről. Visszaidézte gyermekkori emlékeit: azt a pillanatot, amikor dédnagyapja zsebóráját a fény felé tartotta, illetve amikor egy fodrászat kakukkosa olyannyira elbűvölte, hogy rávette szüleit egy hasonló beszerzésére. Gyűjteményét körülbelül a 2000-es évek közepétől kezdte tudatosan kialakítani. Érdeklődése főként a szovjet gyártmányú óraszerkezetek felé irányult. Hamar felvette a kapcsolatot azokkal, akik osztoztak szenvedélyében, vagy segíthették őt az órák javításában, gondozásában. Ármin 2010-ben már jelentős gyűjteményt állított ki a szombathelyi Puskás Tivadar Szakközépiskolában, abban az oktatási intézményben, amelynek tanulója volt. Ne feledjük: az iskola egykori tanára, Rozmán György keze alatt órásgenerációk nevelődtek fel. Habár Pfliegler Ármin nem órásnak tanult, de lehetőségeihez mérten gyűjteménye darabjainak felújítatására és javítására is törekszik, önszorgalomból tanulgatva a mára hiányszakmává vált mesterséget. Egy 1875-ben gyártott falióra koronadíszét például újra kellett faragtatnia – mesélte –, de sokkal romosabb állapotban volt első nagyórája, ami Monorról került hozzá. Ennek számlapja, súlyai és faszerkezete is pótlásra, restaurálásra szorult.

A vetítés során egyes 19. századi európai mesterek, többek között Schönberger, Eduard Dörninger, Gustav Becker munkáit mutatta be részletesebben Pfliegler Ármin. E mesterek óráinak precizitása nem merült ki a pontosságban, míves megmunkáltságban, de rendkívüli tartósság is jellemezi alkotásaikat. A magángyűjtő állítja: az egyik, 1840-ben, Ignac Lutz bécsi órásműhelyében készült faliórája mutatóinak elkészítése akár egész napot is igényelhetett. Becker mester órájáról pedig az a történet járja, hogy a bronz számlapot nem tudta átlyukasztani a lövedék, amit az óraütéstől megriadt szovjet katona lőtt bele.

A 19. században Bécs az óragyártás fellegváraként vonzotta a mesterséget kitanulni vágyókat. Köztük volt Liszt Ferenc oldalági rokona, Liszt Antal is, aki műhelyt nyitott a császárvárosban. Hozzájuk hasonlóan Palla János, Köstler János szombathelyi órásmesterek szintén az osztrák fővárosban pallérozták tudásukat.

A jó hangulatú összejövetel résztvevői bátran fordultak kérdéseikkel Pfliegler Árminhoz, aki elmondta: kollekciója nem merül ki az álló és faliórákban: homokóra, zsebórák, több „vekker” és moszkvai aranyóra büszke birtokosa. Habár toronyórákat (láncostul) nem gyűjthet, azért érdeklődik irántuk. Jövőbeli terveiről elárulta: Gustav Becker alkotásaiból és empire órákból kíván néhányat beszerezni, 2020-ban pedig nagyobb kiállításon szeretné kollekcióját bemutatni. A beszélgetés végén a közönség megtekinthette Ármin gyűjteményének néhány darabját, illetve azt a rögtönzött mini tárlatot, amelyet Pittmann Ildikó órákat ábrázoló képeslapjaiból állított össze Bodó Judit.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!