Aktuális

Aktuális

Nemzettragédia és szolidaritás

Élménybeszámoló egy tanulmányútról

Széchenyi 2020

2022.03.17

Íme szerény törekvésem arra, hogy összefoglaljam mindazt a benyomást, ami 2022. március 5-én, a VME által szervezett tanulmányút során keletkezett bennem.

Nemzettragédia és szolidaritás

Utunk első állomása a Várpalotától nem messze fekvő Nagy-Magyarország Park volt, ahova a felújítás miatt zárva tartó Trianon Múzeum kihelyezett kiállításáért látogattunk el. A Magyar Kálvária 1918–1920 című tárlatot befogadó pavilon előtt a négy égtáj felé elszakított országrészeket jelképező irredenta szoborcsoport másolatait helyezték el. (Sidló Ferenc, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Pásztor János és Szentgyörgyi István alkotásai 1921 és 1945 közt a budapesti Szabadság téren álltak.)

A pavilon kapuja felett az alábbi Kölcsey-idézet fogadja a látogatót:

„Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.”

Fekete arcképcsarnok

Lássuk, mit tár elénk a kiállítás! A csípős hideggel dacolva igyekeztem dokumentálni a látottakat. A kiállítás első, Az elpusztíthatatlan című fejezete az elcsatolt területeken lerombolt köztéri szobroknak állít emléket. Belépve a térbe a honfoglalás millenniumi emlékművének kettétört installációja készteti mélyebb gondolatokra a látogatót.

A kiállítás második része a vagonlakókról szól. Fényképek és korabeli dokumentumok vallanak az otthonaikat elhagyni kényszerült felvidéki, erdélyi, délvidéki magyarok hányatott életkörülményeiről. Az otthonvesztéshez járvány, szénporos vonatfüst, a tél kínzó hidege, a nyár perzselő melege, a magánélet teljes ellehetetlenülése társult, hiszen egy-egy vagonban akár heten, nyolcan is szoronghattak.

A következő stáció a Fekete arcképcsarnok, amely a történelmi Magyarország szétszakításának és a közép-európai egyensúly lerombolásának politikai felelőseit vonultatja fel. Portréjuk és rövid életrajzuk mellett egy-egy idézet ismerteti nézeteiket.

A parkból távozva Sidló Ferenc alkotása, A nemzeti áldozatkészség szobra késztetett megállásra. A lovasszobor eredetije 1915-ben, fából készült, hogy a jótékonyság szögei vassá változtassák.

Szent István-terem

A főváros felé közeledve Bodó Judit tanárnő rövid előadást tartott a buszon az 1. világháborút követő nyomorról és az azt enyhíteni hivatott nemzetközi segélyakciókról. A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumba érkezve először a nemrég megnyitott Szent István-termet néztük meg. A digitális vezető segítségével a terem létrejötte és a Szent Korona története mellett utolsó királyunk, IV. Károly és Zita királyné emlékezetét is felidézhettük. Tovább haladva Havadtőy Sámuel installációját láthattuk, amely ajtófeliratok formájában emlékeztetett Szent István Imre hercegnek  szánt  intelmeire. Végül a várva várt Szent István-terem következett. A csodálatos felvételek magukért beszélnek!

Úti cél: remény

A Vármúzeum fedett udvarába belépve a Keleti pályaudvar bejáratát ábrázoló hatalmas molinó és kupacokba halmozott bőröndök látványa fogadott minket. Az ajtó az Úti cél: remény. A nemzetközi gyermekvonat-akció a két világháború között című időszaki kiállítás termeibe nyílt, amelyeket dr. Perényi Roland történész, igazgató (BTM Kiscelli Múzeum), a kiállítás egyik kurátora vezetésével jártunk be. „Útlevelet” kaptunk, benne egy gyermek nevével, akinek sorsát a kiállítás megtekintése során lehetett megismerni.

Az első kiállítótér közepére a Nagy Háborút követő ellátási nehézségek szimbólumaként egy halom rönkfát helyeztek a kurátorok, a falakon pedig különböző segélyakciók plakátjait és a nyomor megrázó felvételeit jelenítették meg. A magyarok megélhetési gondjai, a háborút követő éhínség megindította a szerencsésebb államok, így Hollandia, Belgium, Svájc és Anglia népét. Sokan vállalták, hogy szegényebb, illetve középosztálybéli gyermekeket fogadnak be néhány hónapra vagy akár egy egész esztendőre is. 1921 februárjában elindult az első gyermekvonat. Erről és a belgiumi hazatérésről korabeli filmhíradó pergett. Tárlatvezetőnktől hallhattunk a Magyar Gyermekvédő Liga tevékenységéről, az egyházak szerepvállalásáról, illetve a gyermekmentő segélyakció elindításában jelentős szerepet játszó személyekről: Abraham Kuyper holland miniszterről és leányairól, valamint Clinge J. Fledderus holland külügyminiszter tevékenységéről. Az önzetlen segítségnyújtást számos irodalmi, művészeti alkotással köszönték meg a magyarok. Nagy Sándor és Róth Miksa míves üvegablaka például I. Vilma holland királynő uralkodásának 25. évfordulójára készült. Érdemes volt belehallgatni abba a zeneműbe is, amely a holland és a magyar himnusz elemeit ötvözi. A hála nem csak a művészeti alkotásokban, de a hétköznapi tárgyakon is megjelent: falvédők emlékeztetnek a hollandok jóságára.

A gyermekvonatok utasainak életútjáról, örökbefogadási procedúráról, az anyanyelv elfelejtéséről vallott a kiállítás következő része: 14 kisutas történetét és relikviáit ismerhettük meg. Közülük Karády Katalin, Bibó István, F. Györffy Anna grafikus és Petrich Kató történetét idézte fel részletesebben vezetőnk. Emlékezetes volt a legfiatalabb kislánynak, a kétesztendős Szalay Ibolyának viszontagságos sorsa is. Érdekesség, hogy a gyermekvonatok útvonalán nem csak gyermekek, hanem például a magyar labdarúgó válogatott és egy Erdélyi Miklós névre „keresztelt” medve is utazott. Az állatot Erdélyből küldték hálából Bern városába, amikor a város Urs nevű öreg mackója elpusztult. Erdélyi Miklós bundáját azóta is őrzik.

A vitrinekben a gyermekvonatok utasainak generációkon át megőrzött relikviáit láthattuk: fényképeket, emléktárgyakat, emlék- és imakönyveket, szótárakat,  egy üvegcsében még kenyérdarabkát is . A holland fapapucs mellett a gyermekruhák is külföldről érkeztek a kiállításra. A nemzetek közti jó kapcsolat a segélyakció 1927-es lezárását követően is megmaradt, a gyermekvonatok újbóli elindítására 1945 után is történt törekvés. A kiállítás anyaga hamarosan kötet formájában lát majd napvilágot - mondta el búcsúzóul dr. Perényi Roland.

Utunk utolsó állomása a Magyar Nemzeti Múzeum volt, ahol az „Ars et virtus. Horvátország – Magyarország: 800 év közös kulturális öröksége” című kiállítást tekintettük meg. Nem teszem próbára olvasóim türelmét azzal, hogy leírom első benyomásaimat, sőt azzal sem, hogy bemutatom a tárlatot, hiszen virtuális kiállítás formájában foteljük kényelméből IDE kattintva megtekinthetik azt. A kiállítás mellé csodás dallamok társulnak. Még egy játék is csatlakozik hozzá, hogy próbára tehessük a virtuális látogatás során szerzett ismereteinket. Természetesen a személyes megtekintés élményét mindez nem pótolja, ám mégis több annál, mint amit szavakkal itt át tudnék adni e csodás kiállításról.

A tanulmányút a Vasi Múzeumbarát Egylet – Összenő, ami összetartozik – Trianon emlékezete Vas vármegyében című (TOP-7.1.1-16-H-ESZA-2020-01420) projekt keretein belül valósult meg.

Sztelly

Képgaléria


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Segítsd munkánkat egy megosztással!

Vissza