Archívum

A vendégek – ifj. Ferencz Károly, Pődör György, a Vasszécsenyi Ásványmúzeum vezetője és Dankovics Róbert, a Savaria MHV Múzeum muzeológusa – bemutatása után a beszélgetés narrátora, Tóth Kálmán egyleti titkár felidézte azt a munkát, amelyet 2007-ben, táborozó múzeumbogár klubosokkal végeztek a csempeszkopácsi múzeumban. A beszélgetésvezető elmondta, hogy ekkor figyelt fel dr. Ferencz Károly itt őrzött, feldolgozásra váró hagyatékára: az ásvány- és kőzetgyűjteményre, a nyugat-afrikai Guineából származó néprajzi tárgyakra, preparátumokra és a nagy mennyiségű kéziratra, levélre.
Dr. Ferencz Károly életútját és szakmai pályafutását fia, ifj. Ferencz Károly idézte fel olyan fényképfelvételek segítségével, amelyeknek legtöbbje ez ideig még sohasem került a nyilvánosság elé. A több ezres nagyságrendű színes diafelvétel-hagyatékot Ferencz Zoltán, a geológus unokája gondozza, aki a hatalmas kollekcióból ezúttal egy kb. 200 darabos válogatást bocsátott a beszélgetésvezető rendelkezésére.
A képek segítségével felvázolódott dr. Ferencz Károly szüleinek és testvéreinek arcéle. Az apa, az oladi Ernuszt-birtok jószágkormányzója és neje, az előkelő körökben jártas társalkodónő frigyéből négy fiúgyermeknek származott. Egyikük katonai, a másik három értelmiségi karriert futott be, ketten doktori címet szereztek.

Ferencz Károly a Szombathelyi Fiú Felső Kereskedelmi Iskolából nyert felvételt a budapesti Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar Mezőgazdasági Osztályára. Hogy lett mégis geológus ő, akit biológiai érdeklődése okán iskolatársai csak Kukacmesternek neveztek? Erről Rácz Gábornak, a Magyar Televízió természetfilmjeiről híres rendezőjének vallott a róla készített portréfilmben. Eleinte kényszernek érezte a kőzetekkel való bajlódást, amellyel tanulmányai során érintőlegesen került kapcsolatba. Ám az utazás és a messzeség iránti vágy felülkerekedett benne: felismerte, hogy a geológusi munka a kitörés lehetőségét rejti magában. Az egyetem befejezése és a családalapítás után rövidesen Albániában, majd Mongóliában és Kínában dolgozhatott. A nagy kaland azonban ezután jött: másfél évtized Guineában. A puritán életkörülmények, a mongol puszták és az afrikai forróság sem tántorították el a feladattól: mindvégig hihetetlenül precíz szakember és lelkes gyűjtő maradt. Gyűjtéseit folyamatosan küldte haza a Magyar Nemzeti Múzeumnak.

A pályafutást felidéző beszélgetés a Csempeszkopácson őrzött hagyaték mibenlétéről, odakerülésének körülményeiről, jelenéről és jövőjéről szóló diskurzussal egészült ki. Pődör György az ásvány- és kőzetgyűjtemény, Dankovics Róbert a gerinces állat preparátumok valamint a lepkegyűjtemény értékeiről szólt.
A kő ellentéte a sérülékeny lepkeszárny. Dr. Ferencz Károly lepkegyűjteménye, amelynek példányszáma a tízezret is elérheti, veszélyben van. A kollekció értéke felbecsülhetetlen, hisz benne ma már nem létező élőhelyekről származó, azóta talán kipusztult fajok utolsó képviselői is lehetnek! E gyűjtemény számára a megfelelő tárolási körülményeket jelenlegi őrzési helye, a Pungor Zoltán Múzeum a legnagyobb jó szándék mellett sem tudja biztosítani – nem beszélve a javarészt tasakokban rejtőző lepkék preparálásáról.
Összefogásra és mielőbbi cselekvésre van szükség, mert e nélkül dr. Ferencz Károly életmunkájának egy jelentős része örökre elvész.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!