Archívum

Szombat, 13:30 óra, a Savaria Múzeum parkolója: befut az 55 üléses autóbusz, hogy néhány perc múlva teljes helykihasználtsággal startoljon a stájer tartományi székhely felé. A célhoz közeledve rövid pauza egy „folyadékszint-szabályozásra” alkalmas autós pihenőhelyen, majd Szabi – aki „öreg múzeumbogárként” a kezdetektől fogva oroszlánrészt vállal a Lange Nacht-os program megszervezésében – mikrofont ragad és számos érdekes tudnivalóval csigázza tovább az amúgy sem motiválatlan hallgatóság érdeklődését. Mert hát hogy is léphetne be az ember például a Tartományi Fegyvertárba (Landeszeughaus), ha nincsen legalább az alapvető ismeretekkel felvértezve?
Sorban állás a jegyekért a Jakominiplatzon (De nagy itt a tömeg! – Hiszen ez mind mi vagyunk!), majd laza séta a Schlossbergre fel és alá – tüdőkapacitás-növelő lépcsőzéssel, vagy térdkímélő liftezéssel fűszerezve.

Az Eggenberg-kastély felé indított múzeumközi járat szerencsére csuklós autóbusz, így a szombathelyieken kívül még néhány helyi idegen is beszuszakolódhat a kocsi belsejébe. A jármű egészen a kastélykert főbejáratáig viszi utasait. A csodás allén egyre beljebb haladva fokozatosan bontakozik ki a látogató szeme előtt az UNESCO világörökségi helyszínei közé sorolt épülettömb. Igazi összművészeti remekmű, amelynek alkotója a Világegyetem szimbolikus megjelenítésére törekedett. A központi, ún. Bolygótermet – amelyet 24 kevésbé pompázatos (alig több mint félezer freskóval ékesített…) díszterem vesz körül – Közép-Európa leglenyűgözőbb kora barokk beltéri műalkotásai közt tartják számon. A kastély egyéb termeiben kényelmesen elfér a Régi Képtár kb. 300 műalkotása. A 12–16. századi európai és osztrák képzőművészetről metszetet nyújtó tárlat csúcspontját id. Lucas Cranach és id. Jan Brueghel festményei alkotják.
A kastélypark kissé távolabbi szögletében kapott helyet a Régészeti Múzeum modern épülete, amelynek kétségkívül legkiemelkedőbb műtárgya a strettwegi „áldozati kocsi”. A szakembereket és a laikusokat egyaránt lázba hozó lelet egy Kr. e. 7. századi, igen gazdag hamvasztásos temetkezés egyik mellékleteként került elő 1851-ben. „A 4 darab nyolcküllős kerék közti lapon 12 harcos-kinézetű figura, 4 ló és 2 szarvasbika, valamint középen egy 32 cm magas női alak látható” – írja róla a sirasok.hu régész blog.
Ennyi látnivaló után ne csodálkozzunk, ha keveseknek marad ideje a stájerországi érmék históriáját elmesélő gyűjteményre, amely III. Frigyes császár pénzverőmesterének, a kastélyt építtető Balthasar Eggenbergernek a nevét viseli.

A belvárosba való vissza buszozás után rövid séta a Museum im Palais névre keresztelt Herberstein-palotáig. Szerencsés épületsors: a dísztermek fal- és plafondekorációi itt is eredeti állapotukban maradtak meg! Ha ki kellene emelni egyetlen tárgyat a gazdag kultúrtörténeti gyűjteményből, nehezen lehetne választani két 15. századi remekmű, a stájer hercegi korona és III. Frigyes késő-gótikus díszkocsija közt. A múzeum időszaki kiállítása – a legnagyobb stájer folyó, a Mura kultúrtörténetét taglaló tárlat – bizonyítja, hogy a Joanneum szakemberei nem csak az arisztokraták hagyatékára érzékenyek.
A Népművészeti Múzeum (Volkskundemuseum) friss szemléletű állandó kiállítása a stájer vidék ipari forradalom előtti mindennapjairól regél, tartalmi súlypont a lakás- és öltözködéskultúra, illetve a vallási élet.

A program utolsó helyszíne felé haladva éppen útba esik az Egyházmegyei Múzeum (Diözesanmuseum Graz), ahol a személyzet kissé megretten a hirtelen megjelenő tömegtől, de készséggel segít lecihelődni a kabátokat, hátizsákokat. A Szűz Máriát a középpontba állító kiállítás csúcspontja – a múzeumbogarak nem reprezentatív közvélemény-kutatása alapján – a portugál szent, Wilgefortis (Szent Búbánat – komolyan!) szobra. Kinek-kinek az emlékezetére és/vagy kíváncsiságára bízzuk, hogy kitalálja, miért.

A 32 000 autentikus harci eszközt őrző Tartományi Fegyvertár (Landeszeughaus) személyzete – éjfél ide vagy oda – a legteljesebb frissességgel fogadja és kalauzolja a látogatóáradatot. Néhány perc, és máris két részre osztják a népes látogatócsoportot. A helyi szakemberek önkéntes tolmácsokkal erősítik a „jobb- illetve balszárnyat”, hogy minél hatékonyabban láthassák el információkkal azoknak a magyaroknak a kései utódait, akik ellen (na meg a törökök ellen!) a 17. században a stájer főrendek az arzenált létesítették.
Még nézelődne a militáriákra fogékony magyarság, de elszállt az idő (nem csak a régi dicsőség felett!): ¼ 2-kor ugyanis már robog a busz hazafelé a hosszú éjszaka élményeitől elcsigázott múzeumbarátokkal, -bogarakkal.

Nyitott kérdés, hogy 2016-ban mely város legyen az úti cél a Lange Nacht der Museen során?

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!