Archívum

A kiállítás szervezője, Szalainé Bodor Edit könyvtáros röviden elmesélte a Nagyszálló történetét, majd a flashmobról (amelynek a bogárklubosok is részesei voltak) készült hangulatos videó levetítése után próbára tette a csoport megfigyelőképességét. Ezek után Koós Antallal, a Szálló egykori főpincérével beszélgettünk. Elmesélte, hogy már gyermekkorában tehetsége volt a pincérkedéshez, ám minden kezdet nehéz: első munkanapján bizony pohártörésre került sor. Megemlékezett jeles vendégeiről: Öveges professzorról, Göncz Árpádról és Torgyán Józsefről. Máig szívesen gondol a Nagyszállóban töltött éveire, de sajnálja, hogy üresen áll ez a jobb sorsa érdemes épület. Azt meg különösen fájlalja, hogy az a belső erkély, amely egykor a hely hangulatához tartozott, ma már nincs meg.

A beszélgetés után szétszóródtak a bogarak a kiállításon, hogy 3–4 fős csoportokban megoldják Kántor Orsi feladatlapját. Többek között arra is választ kellett lelniük, hogy mennyit fizetett 1939-ben egy 20 fős társaság az italokért a Nagyszállóban? Izgalmas feladat volt a Szállóról készült fényképek idővonalra helyezése és „a Vendég rendel!” című játék. Kami úgy döntött, hogy ezúttal nem a pincér, hanem egy éhes vendég szerepébe bújik. Az ő nem mindennapi – Koós Antal által összeállított – étel- és italrendeléseit kellett helyesen „leadniuk” a csapattagoknak. Mire óhaja a harmadik, negyedik pincértanonchoz eljutott, bizony előfordult, hogy a lubi pecsenyéből libapecsenye, a harcsapaprikás túrós csuszával nevű étekből galuskás harcsa lett. Ezt azonban még maga a Vendég sem vette rossz néven, inkább elismerőleg nyilatkozott a felszolgálók emlékezőtehetségéről. Ebből kiindulva bizton remélhetjük: sokáig emlékezetes marad a „nagyszálló-projekt” minden résztvevő számára.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!