Archívum

Legszívesebben azonnal kézbe vettük volna a múzeumbogár klub asztalain elhelyezett eszközöket, ám a régiségekkel való ismerkedést, vagyis a „Zsák a foltját, keresd a párját!” című játék kezdete előtt vendégünk röviden elmesélte, hogy mi a feladata egy múzeumi gyűjteménykezelőnek. Szavai nyomán végigkísértük egy tárgy útját a gyűjtéstől a leltározáson át a raktári polcra, esetleg kiállításba kerülésig.
Arról, hogy egy tárgy bekerüljön-e a múzeum gyűjteményébe, mindig az adott szakterület szakértői, a régészek, történészek, néprajzkutatók döntenek. Alapvetően háromféleképpen gyarapodhatnak a múzeumi tárak. A vásárlás, ajándékozás ritkább esetben fordul elő, inkább a muzeológus szakemberek gyűjtőmunkájának eredményeként lesz egy eszközből, műalkotásból, iratból, fényképből múzeumi műtárgy. Gondoljunk csak a régészeti ásatásokon előkerülő leletekre, vagy a néprajzi gyűjtő utak során felkutatott régi szerszámokra, bútorokra! De attól a pillanattól kezdve, hogy a tárgy bekerült a múzeumi nyilvántartásba, vagyis bejegyezték legfontosabb adatait a gyarapodási naplóba, majd a leltárkönyvbe, a gyűjteménykezelő felel érte. Ő írja rá a leltári számot, tölti ki a leltárkönyv rovatait, esetleg a muzeológus szakember útmutatásai szerint.

Mitől van muzeális értéke egy tárgynak? Ha sok mindent tudunk róla! Tudjuk például, hogy mikor, ki, hol, miért, mire használta, ki és mikor gyűjtötte stb. Éppen ezért a leltárkönyvben a megnevezés és a leltári szám mellett egyéb, azonosításra alkalmas adatok is szerepelnek. Sőt minden műtárgyról készül egy úgynevezett tárgykarton is, amelynek 8 pontja van: megnevezés, leírás (ezt a muzeológus készíti), méret, a tárgy „életére” vonatkozó adatok, múzeumi információk, szakirodalom, ki gyűjtötte és végül: ki leltározta. Manapság mindezt már számítógépes adatbázisban rögzítik. A gyűjteménykezelő feladata a raktár rendjének fenntartása, a múzeumba érkező kutatók kiszolgálása, a kiállítások előkészítésében való közreműködés éppúgy, mint a múzeumi segédgyűjtemény – vagyis a muzeológusok kutató és feldolgozó munkája során készült fényképfelvételek, kéziratok, hang- és filmfelvételek nyilvántartásainak vezetése. Ha röviden össze akarjuk foglalni e fontos, nagyon is gyakorlatias munkakör lényegét, úgy is fogalmazhatunk, hogy a gyűjteménykezelő leveszi az aprómunka terheit a muzeológus szakemberek válláról.

Ezen információk elmondása, bemutatása után kezdődött a „Zsák a foltját…” játék, amelynek ötlete a Savaria Múzeum egyik néprajzkutatójától, dr. Horváth Sándortól származik. Az asztalokra felhalmozott különféle rendeltetésű tárgyak közt kellett összefüggéseket találni. Néha bizony már ahhoz is szükségünk volt vendégünk segítségére, hogy felismerjük a kópicból kihúzott cédulán szereplő tárgyat. Hát még amikor a párját kellett kikutatni! De végül azért megoldódott minden rejtély: kiderült például, hogy a háromkirályok egyikének papírkoronája és a betlehemi csillagot magasba küldő eszköz – ami a betlehemes játékban elzengett ének miatt a „szépjelen” nevet viseli – használatuk okán összetartoznak. Így lett a kiscipő párja a cipőgomboló, a tűzszerszámé a dohányzacskó és így tovább.

Köszönjük Zsoldosné Csidei Valériának ezt a hasznos játékkal eltöltött klubfoglalkozást!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!