Archívum

Munkájáért évi 12 forint összegű díjazás járt neki. Ez szép summa volt, hiszen akkoriban 1 forintért majdnem 100 kilogramm marhahúst lehetett vásárolni.

Vendégünk, Derdák Ferenc geodéta elmondta, hogy korai elődei, akiket rudasmesterként emlegettek akkoriban, mérőeszközükről, a 10 láb, vagyis kb. 3,3 m hosszú rúdról kapták nevüket. Munkájuk során, melynek eredményét egy 16. századi térkép másolatán láthattuk, rajzasztalt, mérőláncot és mérőkötelet is használtak. A térképezés Európában a 17-18. században terjedt el. II. József rendeletére például olyan térképeket készítettek a katonai szolgálatban álló földmérők, amelyen az egész ország településeinek utcái, sőt a házak és a dűlők, az utak, a vízhálózat is látható, de még a földrajzi képződmények nevei is olvashatóak.

Magyarország első katonai felmérése nem csak a hadászat számára volt felettébb hasznos, de még ma is fontos forrást jelent a régészek, történészek számára. Vendégünk megmutatta e térképen, hogy már az 1780-1784 közt készített térkép készítőinek is feltűnt a Vaskeresztes határában lévő öt dombocska. De majdnem 200 évnek kellett még eltelnie, míg kiderült: ezek valójában mesterséges halmok, amelyek alatt vaskori előkelők földi maradványai és a temetési szertartás során melléjük helyezett tárgyak rejtőznek. Az 1970-es évek végén folytatott ásatások idején Derdák Ferenc már a múzeum munkatársaként segítette a régészek kutatómunkáját. Azóta több száz feltáráson tevékenykedett, hajszálpontos rajzai a régészeti adattár legfontosabb dokumentumai közé tartoznak.
A beszélgetés zárásaként megtekinthettük a térképészműszereket és mi is próbára tehettük magunkat a térképrajzolásban. A feladatot – a Savaria Múzeum és környékének emlékezetből történő lerajzolását – Peti oldotta meg a legügyesebben.

Köszönjük Derdák Ferencnek, hogy ilyen érdekesen mutatta be számunkra munkáját!

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!