ArchÃvum
Mikor egy pillanat csupán az élet
Hadigondozás az első világháborúban
2016.01.22
Ezúttal a Smidt Múzeum 2015 novemberében megnyílt Hadisebesüléstől a gyógyulásig című időszaki kiállításában tartotta szokásos péntek délutáni foglalkozását a Vasi Múzeumbogár Klub. Keppel Csilla történész tárlatvezetése után – Tóth Kálmán múzeumpedagógus közreműködésével – izgalmas feladatok következtek.
A tárlatvezetés első állomásán a háborús propaganda tárgyi emlékei: bögrék, diafilmek, üdvözlőlapok fogadták a diákokat. Aztán fény derült arra is, hogy miért vette jó hasznát a katona a jégvasnak, a rohamsisaknak, vagy a galvánelemes lámpának. Felmerült a kérdés: milyen túlélési esélyei voltak a háborúban a katonáknak? Fel lehetett-e készülni azokra a sebesülésekre, amelyek a fronton érthették őket? És milyen tárgyak segíthették a sebesültek ellátását? Bizony jó szolgálatot tehetett a rummal töltött kulacs, a nadrágszíj, vagy a sátorlap. Ez utóbbit alaprendeltetésén kívül a sebesült katonák szállítására és a legrosszabb bekövetkeztekor szemfödélként is használták. Vitrinben, vastag kötetekben sorakozik a háború áldozatainak sűrűn szedett névsora, emlékeztetve a veszteségekre – amelyeket a hátországi híradások igyekeztek ugyan elkendőzni, de amellyel mindenki tisztában volt, különösen akkor, amikor már hiába várta kedvese, fia, férje levelét a postán.
Voltak azonban olyan hősei is a háborúnak, akik nem fegyverrel vívták meg harcukat. Az orvosok, ápolónők a katonák egészségéért, életéért küzdöttek. A sebesültek a vörös kereszttel jelzett tábori kórházakban, vagy a hátországban található tartalékkórházakban kaptak ellátást. A szombathelyi vasútállomásra érkező betegszállítmányokat a Szombathelyi Önkéntes Tűzoltó és Mentőegylet szállította a császári és királyi, valamint a vöröskeresztes tartalékkórházakba.
A szombathelyi kórház különösen is kiemelkedő színvonalú volt. A hírneves igazgató-főorvos, Pető Ernő nagy hangsúlyt helyezett a fertőzések elkerülésére, a korszerű sebkezelési módszerekre és az utókezelésre. Nekik köszönhető, hogy a szombathelyi kórház büszkélkedhetett az országszerte legalacsonyabb, 1,97%-os halálozási aránnyal, ami figyelembe véve a háborús időket és a korház letereltségét, kiemelkedő eredménynek számított. Nem véletlenül, hiszen a főorvos Bécsből hozatott röntgengépet és orvosi eszközöket. Ápoltjai körében „vasárnapi asszonyságnak” nevezett Kourim Gizella nővér sok szenvedő katonába öntött lelkierőt az embert próbáló időkben. Az orvos és az ápolónő megbecsültségét hálalevelek sora bizonyítja. Kourim Gizella nővéri öltözéke és dr. Pető Ernő ünnepi, ill. fronton viselt orvosi zubbonya is látható a kiállítótérben.
A tárlatvezetést záró kérdéssor közös megoldása után három csoportot alkottak a gyerekek. Az első csoport dr. Pető Ernő és orvosi csapatának nagyméretű képéhez készített gondolatfelhőket. A második csapat régi újságok híradásaiból készített összefoglaló tudósítást. A harmadik csoport feladata Kourim Gizella és dr. Pető Ernő relikviáinak életre keltése volt egy párbeszédes játék során.
A foglalkozás annak a sorozatnak volt a bevezetője, amelynek végén a múzeumbogarak egy filmfelvétel részesei lesznek majd.
