Archívum

Ez alkalommal némi bepillantást nyerhettünk a múzeumi preparálás műhelytitkaiba. Vendégünkről megtudtuk, hogy őt jelenlegi munkaköre inkább a Vasi Múzeumfaluhoz köti, ahol a zsúpfedeles házikók szomszédságában rackajuhok legelésznek, a karámban szamár iázik, a disznóólban mangalicák röfögnek, a baromfiudvarban ludak gágognak, sőt ott díszeleg ékes farktoll-legyezőjével a vármegye pávája is. A háziállatokkal, sőt veteményeskerttel, gyümölcsössel és szőlőültetvénnyel élővé tett falu hajdani hétköznapjait jobban el tudják képzelni a látogatók.

A múzeumfalu irányítása mellett továbbra is vendégünk sokszínű tevékenységei közé tartozik a múzeum madárgyűjteményének gondozása. A preparátori munka fogásait egy strucc példáján láttuk, amelyet mestere, Sipos György készített ki. A mester a nagytestű futómadár lábairól gipsznegatívot vett le, amelybe műgyantát öntött. Így a preparált szárnyas az eredetihez megtévesztésig hasonló műlábakat kapott! Hosszadalmas és fáradságos munka volt az állatról lenyúzott tollas bőr tartósítása. Amikor a madár elkészült, szárították, festették, kisminkelték. Ugyan eredetiben most nem tudtuk megcsodálni a kész művet, de elhatároztuk, hogy még az idén elmegyünk a vasvári múzeumba – ha másért nem, hát struccnézőbe biztosan!

Sok más érdekesség mellett szó esett még a találkozó során a herpetológiáról, vagyis az állattan csúszómászókat vizsgáló ágáról, illetve a kétéltűeket tizedelő gombafertőzésről, amely a laboratóriumi kísérletekhez is használt, de díszállatként is tartott békafajról terjedt szét. Megtudtuk, hogy mikor és miért kékül meg némely béka, (Heuréka - kék a béka!), végül egy vándorsólyom és egy kis kócsag preparátumát – Dankovics Róbert munkáját – vettük szemügyre, hogy jobban megismerhessük e két különleges madár életmódját.

Köszönjük vendégünknek, hogy bemutatta nekünk munkája egy szeletét!

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!