Archívum

Látogatás a Janus Műtárgyklinikán

2011.03.25

Klubfoglalkozásunk helyszíne ezúttal nem a Savaria Múzeum volt, hanem átsétáltunk a közeli Janus Műtárgyklinikára, vagyis Hesztera Aladár restaurátor műtermébe.

Aladár bácsi és Csúzli nevű vizslája nagy szeretettel fogadtak bennünket. Bár Csúzli mindenáron igyekezett a figyelem középpontjában maradni, azért sikerült Aladár bácsira is figyelnünk. Megtudtuk tőle, hogy a restaurátorok igen fontos szerepet játszanak a kiállítások előkészítésében. Az is kiderült, hogy még a legképzettebb restaurátor sem képes a tárgyak pusztulását véglegesen megállítani, csak a pusztulás folyamatát tudja lelassítani. Erre bevált „receptek” állnak rendelkezésére. Egy ilyen receptkönyvet írt Szakolyi László, a Savaria Múzeum első restaurátora, akinek könyvét meg is tekinthettük. Megtudhattuk továbbá, hogy a restaurátori munka korlátját, de egyben lehetőségét is a kémia tudományának alapja, a periódusos rendszer jelenti

A műhelyben jelen volt gróf Batthyány Erzsébet – jobban mondva jelen voltak a grófné testének és öltözékének földi maradványai. A Szent Márton templom kriptájából hozták ide, hogy a kalandos körülmények közt megégett és elszennyeződött csontokat, ruhamaradványokat alaposan meg lehessen vizsgálni. Még arra is képes a tudomány, hogy koponyája alapján élethű szobrot készítsenek róla.

A fémtárgyak restaurálásával kapcsolatban Aladár bácsi elmondta, hogy egyszer egy kard restaurálása egy teljes évet vett igénybe. Hónapokig ázott a tárgy a megfelelő rozsdaoldó szerben. A tisztítás menete a kard markolatától a penge felé haladva történt. A penge igen jó minőségű anyagból készült, így a földben nem rozsdásodott el teljesen. Utolsó éjszakán, amikor a kard igen mozgott már az őt körbevevő tokban, a mester úgy gondolta, hogy addig nem alszik el, míg a tokból ki nem húzta azt. Még az éjszaka folyamán sikerült kivenni a kardot, persze azért még ráfért a további tisztítás.
A fémtárgyak restaurálásával kapcsolatban Aladár bácsi elmondta, hogy egyszer egy kard restaurálása egy teljes évet vett igénybe. Hónapokig ázott a tárgy a megfelelő rozsdaoldó szerben. A tisztítás menete a kard markolatától a penge felé haladva történt. A penge igen jó minőségű anyagból készült, így a földben nem rozsdásodott el teljesen. Utolsó éjszakán, amikor a kard igen mozgott már az őt körbevevő tokban, a mester úgy gondolta, hogy addig nem alszik el, míg a tokból ki nem húzta azt. Még az éjszaka folyamán sikerült kivenni a kardot, persze azért még ráfért a további tisztítás.


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Segítsd munkánkat egy megosztással!

Vissza