Aktuális

Aktuális

Két napos göcseji barangolás kávási Bagolytúrával

2019. július 08 – 09.

2019.06.17

Természetjáró szakosztályunk a tavalyi évben - új útvonalakat keresve - nyitott a tőlünk délre fekvő kedves, látványos, békés és szép zalai tájak felé, ezen belül is különösen a göcseji tájegység lett új úticélunk.

A dimbes-dombos vidék, az aprócska zárt települések, az emberek barátságossága, a lankás szőlőhegyek és a boronafalú ősi pincék olyan élményt nyújtanak, amit a turista, ha egyszer kipróbált, nem tud tőle szabadulni. Az idén is három túrát tervezünk erre a vidékre, ebből az elsőt, a jelenlegit június második hétvégéjén teljesítettük. Meg szeretnénk még nézni egy túrán a Vadása és Borostyán tavat, fellátogatunk Zalalövő mellett a Kisfernekágon lévő Csütörtök-hegyre, ismerkedünk majd Zalaegerszeggel, közelében a TV toronnyal és a környező vidékkel.

Pünkösd szombatján Szombathelyről 14-en utaztunk el Zalalövőre, ahonnan a túránk indult.

Megérkezés Zalalövőre

Zalalövő sokban hasonlít Szombathelyhez, hiszen a rómaiak Kr. u. 124-ben Aelium Salla néven itt is várost (municipiumot) alapítottak, ezen túl itt halad keresztül a Szombathely (Savaria) – Sopron (Scarbantia) irányába vezető Borostyánkő út, sőt még a Szent Márton vándorút is érinti mindkét várost. Sajnos a római kori kiállítás és a néprajzi gyűjtemény ezúttal zárva volt, de a neogótikus istenháza nem, így közösen megnéztük a Szent László templomot, melynek festett üvegablakai különösen szemet gyönyörködtetők. Ezt követően elindultunk Salomvár (régi nevén Salamonvár) felé. Út közben elértük a Mosonmagyaróvárról Rédicsre vezető 86-os út három éve átadott új völgyhídját, amely 600 méter hosszúságával látványos építmény és elkészültével naponta mintegy 5000 gépjármű, főleg kamion kerüli el Zalalövőt.

Zalalövői völgyhíd

Némi szintemelkedés után érkeztünk meg Salomvárra, ahol a templomot ugyan zárva találtuk, de a kocsma éppen kinyitott, így ott elfogyaszthattuk szendvicseinket és a rekkenő hőségben jól esett a hideg, frissítő ital.

Négy túratársunk innen visszautazott Szombathelyre, tízen pedig folytattuk utunkat Kávás felé. Út közben felkapaszkodtunk Kurtamajorig, majd főleg mezei utakon elértük a kávási Boronaút egyik állomását, s ekkor már nem volt messze a kávási "Göcsej Kulcsosház". Innen indult túránk egyik legérdekesebb része, a kávási Bagolytúra.

Két napos göcseji barangolás kávási Bagolytúrával

Ezt a körtúrát a 250 fős település önkormányzata és civil szervezetei immár 21. alkalommal szervezték meg a falut körül ölelő dombokon – völgyeken, kijelölt turistaúton és erdei ösvényeken keresztül. A 7,5 km hosszú útvonalon a szervezők 7 állomást helyeztek el, ahol 12 feladatot kellett közösen megoldaniuk a legalább 10 fős csapatoknak. Ezek az ötletes ügyességi, szellemi, játékos feladatok olyanok voltak, hogy azt a gyermekek és a nagyszülők egyaránt érdekesnek találták, és szívesen részt vettek benne. A túra kedveltségét jellemzi, hogy azt idén is több mint 200 személy járta végig a 6 évestől a 80 évesig bezárólag. A csapatok önállóan, negyed óránként indultak, az elején még mi is világosban róttuk a métereket, később azonban már sötétben kellett az erdei ösvényen boldogulnunk és a feladatokat megoldanunk. Nos innen származik a "bagolytúra" elnevezés is. A szervezők megkértek bennünket, hogy fogadjunk be két apukát és három kisgyermeket a csapatunkba, ezt szívesen megtettük és a csacsogó gyermekek tovább színesítették a túránkat.  Bizony elmúlt már este 11 óra, mire a túra kiindulási pontjára visszaértünk, ahol a szervezők vacsorával vártak minden résztvevőt és igazolást kaptunk arról, hogy a túrát teljesítettük. A vetélkedőn megszerezhető 120 pontból 95-öt teljesítettünk, ami a többi csapathoz képest jó eredménynek minősül. A végeredményt azért nem tudjuk, mert az utolsó csapat már éjfél után érkezett vissza a kiindulási helyre, amit mi nem vártunk meg.

Két napos göcseji barangolás kávási Bagolytúrával

Innen még 2,5 km út volt hátra szállásunkig a csurgaszi Apacs Tanya lovasudvarig, ahol bizony senkit nem kellett elringatni, hogy álomba szenderüljön.

Másnap nem kellett korán kelnünk, szállásadónk finom grill reggelit készített, amit jó hangulatban fogyasztottunk a szabadban, a volt Huszár vízimalom terraszán és közben gyönyörködtünk a minket körülvevő tájban.

Tyúkanyó

Ezt követően kissé körülnéztünk az Apacs tanyán, melynek középvonalában a Zala folyó folyik végig. A lovak, disznók, kacsák, kecske, szamár, borjú látványa mellett a legnagyobb élmény mégis az volt, hogy egy tyúkanyó alatt kiscicákat találtunk, akiket a kendermagos pótmama nagy szeretettel fogadott szárnyai alá, folyton beszélt hozzájuk, óvta őket. Az igazi cicamama pedig reggel - este megszoptatta a kicsinyeit, napközben pedig kutya barátja társaságában töltötte évi rendes szabadságát.

Hamarosan azonban indulnunk kellett. Mezei úton próbáltunk Gödére bejutni, de a vizenyős terület miatt vissza kellett fordulnunk. Hottóra a falúháznál értünk be, ahol tavaly már megtekintettük az ottani néprajzi kiállítást. Leérve a Böde - Teskánd országútra ismét gyönyörködtünk a gyermekek által kifestett hottói autóbuszmegállóban, majd egy kis emelkedő, egy kis lejtmenet után beértünk Teskándra, ahol a vendéglőben a buszunk indulásáig még el tudtunk fogyasztani egy hideg üdítő italt.

Megérkezés Teskándra

A két napos túra végén kissé fáradtan, de élményekkel eltelve, mintegy 40 km legyaloglása után szálltunk fel a Zalaegerszegre induló autóbuszra, hogy onnan Szombathelyre utazzunk. Erre a túrára, akik azon részt vettünk, bizonyára sokáig jó szívvel fogunk visszagondolni.

Antalovits György


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Segítsd munkánkat egy megosztással!

Vissza