Archívum

Az öt részből álló összeállítás elején komolyabb hangvételű költemények kaptak helyet. Olyanok voltak, mint az első adventi gyertya lángra lobbanása. A gyertyát társtalan magányában körülöleli a sötétség, de léte annál fontosabb, fénye annál jobban érvényesül. „És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.” (János 1, 1.5)

A hiányversek által mélyebben élhettük meg a fény és a melegség iránti vágyakozás, várakozás érzését. Ám e részben sem hangozott el olyan komor vers, amelyben valahol meg ne csillant volna a remény, akár az első gyertya pislákoló lángja. A téli éjek sötétjét, a lélek bizonytalanságát leküzdve keresni kell a fényt. Erre tanítanak a bibliai pásztorok és a három királyok, amikor az út minden kockázatát vállalva a csillagot követve elindulnak. Nekünk is keresnünk kell, míg eljutunk a Szeretethez, a Békességhez, az Igazságossághoz. A keresés során lépésről lépésre hátrahagyhatjuk a lelkünkre nehezedő bánatot, fájdalmat.

Amit szóban, költeményben kifejezni e szerény műsor nem tudott, az a zene, énekszó szabad szárnyán érkezett. Köszönjük Hóbor Hajnalkának és Orosz Sándornak, hogy dallal és gordonkajátékkal emelték rendezvényünk ünnepélyességét.

Azzal a hittel, hogy a keresett fényt idelenn is megtalálhatjuk egymás szemében, mosolyában, kívánunk a Nyájas Olvasónak áldott, békés karácsonyt!

Az elhangzott versek és zeneművek jegyzéke ITT érhető el.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!