Archívum

Mielőtt J. K. Rowling nagysikerű regénysorozata boncolgatásába fogtunk volna, minden jelenlévőt beiskoláztunk a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola házainak egyikébe. A beosztási ceremónia után olyan elgondolkodtató kérdésekről kértük ki a diákok véleményét, mint hogy: Miben látjátok a Harry Potter könyvek sikerének titkát? Egyáltalán szépirodalmi műnek nevezhető-e a Harry Potter? Milyen történelmi utalásokat fedezhetők fel a sorok között? A könyvek olvasmányos, könnyed stílusa, a cselekményesség és a média hatása szintén a válaszok között szerepelt. Vita kerekedett arról, hogy mi is valójában a szépirodalom, mi a lektűr, szórakoztató irodalom, s hol húzódik közöttük a határ? A történeti utalások közt megemlítették a diákok, hogy a regényben megjelenik az 1970-es évekbeli Anglia tárgyi világa, utcaképe – gondoljunk csak Mr. és Mrs. Dursley életkörülményeire a mugli (varázstalan) világban. Voldemortban felismerhetjük a 20. század diktátorait, leginkább Hitlert. A szerző a brit legendákból ismert Artúr király és az Excalibur történetéből is táplálkozott, hiszen Griffendel Godric kardját csak ízig-vérig rátermett griffendéles húzhatta elő a Teszlek süvegből.

Az érvek és ellenérvek ütköztetése mindenkit lázba hozott, ám a vita mederben tartása érdekében a házak tanulóinak nevében mindig egy-egy kijelölt prefektus nyilatkozott. A foglalkozás végén ki-ki maga is kipróbálhatta boszorkányos tudását, ugyanis láthatatlan tintával, lúdtollal és rúna betűkkel üzenetet írtak egymásnak a házak tanulói. A versenyt végül, szoros pontszámok és hihetetlen aktivitás mellett, a Hollóhát tanulói nyerték.
Varázslatos délután volt!

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!