ArchÃvum
Hit és értelem (Fides et Ratio)
Szemlélődni és a szemlélt igazságot továbbadni
2019.10.17
A szombathelyi domonkos nővérek 1905 és 1945 közötti leánynevelő szolgálatát bemutató tárlatra, a Berzsenyi Dániel Könyvtárba érkeztek a múzeumbogarak.
A gyerekeket Szalainé Bodor Edit igazgatóhelyettes és dr. Zágorhidi Czigány Balázs, a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény vezetője fogadta. A történész röviden összefoglalta a domonkosok magyarországi históriáját. Szó esett a Rend legismertebb hazai képviselőiről, Julianus barátról és Árpád-házi Szent Margitról és arról, hogy a török hódoltság és a reformáció idején csaknem teljesen elnéptelenedtek a középkori magyar provincia kolostorai. Szent Margit örökösei is elhagyták a Nyulak-szigetén (ma: Margit-sziget) létesült zárdát. Előbb Nagyváradra, majd Nagyszombatra és Pozsonyba költöztek, miközben magukkal vitték a szentéletű királylány földi maradványait.
Jan Valdespino O.P. bécsi teológiai professzor kezdte meg Szent Domonkos rendjének magyarországi helyreállítását. Kevesen tudják, hogy a visszatérő Rend első kolostora Szombathelyen létesült 1638-ban. A felvirágzást II. József 1782-ben kihirdetett rendelete törte meg. Néhány domonkos rendi kolostort is megszűntettek, a megmaradók pedig különféle korlátozásokkal működhettek tovább.
A domonkos rend női ágának 19. századi, magyarországi újraszervezése Tommaso Anselmi nevéhez kötődik. Kezdeményezésére tíz magyar, olasz és osztrák származású fiatal nő Kőszegen megalapította az első konventet 1868-ban, amely mint ún. harmadrendi kongregáció csatlakozott a domonkos rendhez. Árpád-házi Szent Margit életeszményét követték Szent Ágoston Regulája szerint és elsősorban lányneveléssel foglalkoztak. A gyorsan növekvő közösség újabb és újabb konventeket és házakat létesített az ország több településén, különböző típusú oktatási intézményekkel. Kőszegen működött az egyik legnagyobb oktatási intézményük: elemi leányiskola, polgári iskola interátussal és tanitónő-képző.
Az Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációja Szombathelyen 1905-ben alapított iskolát. 1948-ban az egyházi iskolákat államosították, 1950-ben pedig a szerzetesrendek működését is betiltották. Az 1991. évi újrainduláskor tíz nővér létrehozta az első új közösséget a Szombathelyen visszakapott rendházban. A domonkos nővérek egykori szombathelyi oktatási intézményének épületében ma a Paragvári Utcai Általános Iskola működik.
Hogy telhettek a domonkos leányiskola tanulóinak mindennapjai? Erről az egykori diák, néhai Farkas Józsefné, Nelli néni visszaemlékezéséből idézett fel néhány részletet a kiállítás megtekintése során Tóth Kálmán. Először is minden tanuló egyforma öltözéket viselt. A polgáriba járó nagylányok sötétkék színű, apró hímzéssel díszített, alján és a karkivágásnál fodros, hosszú ruhájához fehér blúz és a vállakat fedő elegáns pelerin illett.
Nelli néni iskolai évei alatt egyetlen egyszer sem kapott és nem is látott testi fenyítést, de nem is volt rá szükség: a fegyelem a tanáraik iránti tiszteletből és szeretetből fakadt. Az iskola emberségre, szeretetre és az életre nevelte a diákjait. Az általános napirend szerint kora reggel szentmisét hallgattak a diákok a zárdatemplomban. Egy gyöngybetűkkel kitöltött órarend nyomtatvány arról tanúskodik, hogy az 1937–38-as tanévben a szombathelyi római katolikus elemi népiskola 4. osztályosai hétfőtől szombatig napi öt tanítási órán vettek részt.
A kiállítási tárlókban régi tankönyvek, munkafüzetek, kézzel rajzolt kották, hímzések vonták magukra a múzeumbogár klubosok figyelmét. Nagy érdeklődés kísérte a régi természettudományi szertár szemléltetőeszközeit, a Bell-féle telefont, illetve a különböző optikai lencséket, elektromos mérésekhez és kísérletekhez használt műszereket.
Noha a klubtagok többsége fiú, mégis örömüket lelték egy leánytanoda örökségét szemlélve. Hiszen még ők is az iskola világában élnek, ahol elődeikhez hasonló örömök és gondok jutnak számukra osztályrészül. Hiába, van, ami nem sokat változott az idők folyamán.
Bizony a színjeles bizonyítványt, benne az „ernyedetlen” magaviselettel, és a szépírásos, színes rajzokkal teli füzeteket elirigyelték az egykori diáklányoktól.
Sztelly-TK
