Archívum

Kern István évek óta aktív tagja egyesületünknek. Elmondása szerint gyermekkora óta gyűjti a régiségeket és az ezekkel kapcsolatos könyveket, szaklapokat. Sokrétű kollekciójában megtalálhatók a régi iratok, fényképek, érmék, militáriák, iparos- és tűzoltó emlékek, kályhák, bélyeges téglák, őrlő-, kézimalom- és határkövek, néprajzi tárgyak. Örökségmentő érdeklődésének és a tudomány iránti nyitottságának eredményeként jött létre Vas megye napjainkban talán legnagyobb és legértékesebb régészeti magángyűjteménye. A Kern-gyűjtemény régészeti anyagát Ilon Gábor szedte szakszerű leltárba, a katalógust a Pannon Kulturális Örökség Egyesület adta közre.

A beszélgetés felvezetéseként Tóth Kálmán felidézte a Gyűjtemények gyűjteménye sorozat néhány jeles eseményét, majd Ilon Gábor számolt be a katalógus elkészítése során felmerült nehézségekről és szép feladatnak számító szakmai kihívásokról. Ismertette a kötet egyedi, a Kern-gyűjtemény sajátosságaihoz igazodó szerkezetét.
Fűzfa Balázs a klasszikus, Tomas Mann-i felütés után („Mélységes mély a múltnak kútja.”) kifejtette: sokat elárul egy közösségről, hogyan őrzi a kulturális emlékezet egyes elemeit, miképpen becsüli meg az ember a múltat? Képesek vagyunk-e összefogni és akár áldozat is hozni ennek érdekében? Kétféle ember van: aki gyűjt, és aki nem; aki velemi és aki nem; akinek számít a múlt, és akinek nem. Velem – jelentéssel bíró településnév: velem, vagy ellenem. A régiséggyűjtemény földrajzi helytől függetlenül mindig az idők gyűjteménye, nem tárgyaké. Hiszen az tárgyakon keresztül az idővel szembesülünk. Lehetetlen próbálkozás az idő megfogása, de erre kísérlet minden, kulturális emlékezetünket alakító kiásott és gyűjteménybe helyezett apró műtárgy.
E gondolatok jegyében oldott beszélgetés kezdődött az irodalomtörténész, a műgyűjtő, a régész közt, amelybe egy ponton a bemutatott katalógus grafikai tervezője, Trifusz Péter is bekapcsolódott. Megtudtuk, hogy a kiadvány formátuma a számítógépes monitorok 16:9-es képarányához igazodik, hiszen a csekély példányszámban kinyomtatott katalógus inkább elektronikus formában lesz hozzáférhető.

Ilon Gábor elmondta, hogy Kern István gyűjteményének tárgyai nem régészeti kontextusban kerültek elő. Ez esetben a régész feladata, hogy valamiféle összefüggésrendszerbe helyezze a leleteket. Például a Kern-gyűjtemény talán legizgalmasabb tárgya egy állatfejes ezüst karperec. Kern István egy, azóta elhunyt kőszegi pedagógussal cserélte, aki a velemi Garabonciás / Cserkészházak melletti mélyútban találta. A tárgy a legkorábbi kelta időszakra keltezhető, mindenképpen valamely kiemelkedő társadalmi preztízsű személyé lehetett. Mekkora a régészeti jelentősége, ha tudjuk, hogy talán öt darab került elő belőle egész Európában? De Kern István számára nincsenek jelentéktelen tárgyak. Hiszen a katalogizálás során nem engedte selejtezni a régészek által jellegtelennek minősített oldaltöredékeket sem.

A beszélgetés, a Kern István gyűjteményéből rendezett kamarakiállítás és Fűzfa Balázs záró gondolata megerősítésül szolgál abban, hogy érdemes a Gyűjtemények gyűjteménye sorozat a folytatásra. „Nem csak az az értékőrzés, ha a közösség megőrzi a múltjához kötődő tárgyakat, hanem az is, ha az ember képes maga köré gyűjteni hasonló érdeklődésű embereket.”

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!