Archívum

Több szempont is kizárta azt, hogy felejthető legyen ez az élmény.

Az első ilyen szempont az a helyszín maga. A Janus Műtárgyklinikának már a neve is izgalmas, de az épület – az valami hihetetlenül varázslatos hely! Teli van minden-féle érdekes tárggyal, lelettel, amelyek vagy eredeti állapotukban, tehát még restaurálatlanul, vagy már felújítva találhatóak ott. Ezek a tárgyak nem a történelmet bemutató eszközök, hanem maguk a történelem; csodálatosak, misztikusak és mégis kézzelfoghatóak. A második ok, ami miatt nem lehetett unalmas az ott töltött idő, az a szakma, amivel megismerkedtünk. Restaurátornak lenni nagyon izgalmas foglalkozás, amely magá-ban hordozza a festőt, a szobrászt, az asztalost, az ötvöst, egyszóval a művészi szakmákat, ugyanakkor egy történész tudását és egy matematikus pontosságát igényli, és ha ez nem lenne elég, egy régész fanatizmusát is. Tehát a restaurátoré nem csak hogy izgalmas, de nagyon nehéz munka is. A harmadik ok pedig, maga Hesztera Aladár, aki sokszínű, vicces, barátságos személyiség, aki mellett egy percre sem lehet unatkozni, vagy nem rá figyelni, mert bár szakmájában kétségtelenül profi, hihetetlenül művelt, bármilyen más témában is nagyon otthonosan mozog.

Érdekes előadást tartott erről a nem mindennapi „szakmáról”, művészetről. A „maszek” restaurátorműhelyek, műtárgyklinikák úgy védik a műtárgyakat, hogy azok megőrizzék eredeti mivoltukat. Nemcsak ásatásokon előkerült tárgyakat állítanak helyre, hanem személyes kincseket is, amelyeknek nagy része nem pénzben mérhető érték, hanem személyes emlék. A műtárgyklinikák segítenek abban, hogy a történelmi és személyes emlékek egyaránt méltón és valódi kinézetükben tündököljenek. Az emberek többsége nem tudja hogy mi az érték. Lecserélik, kidobják a régi, szép, használható dolgokat, amelyeknek eszmei értéke felbecsülhetetlen. Ezért aztán nagy szerencse, hogy vannak még olyan műértő emberek, akik meg tudják menteni ezeket a kincseket. Ők idejüket és helyüket nem sajnálva gyűjtik a tárgyakat. Hesztera Aladár is ilyen ember, gyűjteménye megszámlálhatatlan, végignézhetetlen és mesé-be/múzeumba illő.
Hesztera Aladár szerint tökéletes restaurátor műhely nem létezik. Egyszerűen fizikai képtelenség, mert nincs olyan hely, ahol minden vegyszer, lelet, papír, irodarész, műhely, zuhany- és mosdóhelyiség, raktár, restaurátori eszközök, sör, biliárdasztal és a restaurátorok is elférjenek. Ilyen hely valószínűleg nem hogy a Földön, de még a galaxisban sincs.
A restaurátoroknak, történészeknek és a régészeknek mindig a legkisebb hazugság elve alapján kell dolgozniuk. Vagyis azt kell megörökíteniük, leírniuk, felállítaniuk, ami a legkevésbé hazugság, mert a teljes igazságot ezekben a szakmákban lehetetlen elérni.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!