Archívum

A szemerkélő eső és a nyirkos, hűvös idő ellenére vidáman csorogtak végig velünk a gorál tutajosok a Vörös Kolostortól a Lesnica patak torkolatáig tartó másfél órás, 9 km hosszú folyószakaszon. Út közben kibontakozott előttünk a Három Korona panorámája, ahonnan a legenda szerint Cyprián szerzetes saját készítésű szárnyain a Tátráig repült, hogy ott kővé váljon. Láttuk azt a helyet, ahol Jánosik, a hírhedt rablóvezér átugrotta a Dunajecet, amikor üldözték a pandúrok. Viszont nem tudtunk inni a 100 éves forrásból, pedig a monda szerint, aki 100 évig iszik a vízéből, az legalább 100 évig él.

A Dunajec jobb partján emelkedő Nedec vára következett, amely a legészakabbra fekvő magyar határvár volt. A kiállítások a vár termeinek rendeltetéséhez igazodnak (börtön, kínzókamra, a szepesi ispán és az őrség szobája, az utolsó tulajdonos család, a Salamonok lakótermei). Következő állomásunk az UNESCO világörökség listáján szereplő debnói (Dębno Podhalańskie) fatemplom volt. Az 1500 körül emelt istenháza a lengyel fatemplom építészet egyik kiemelkedő példája, nevezetessége a belső falakon található 72 csodálatos festmény.

Zakopane felé menet hol egy-egy birkanyáj, hol a feldíszített, négy-, hatlovas hintók sűrű forgalma lassította a haladásunkat. A Gubałówkára felvonóval jutottunk fel, de a tátrai panorámát „kiegészítő” vurstli nem váltott ki osztatlan lelkesedést. Sokkal nagyobb vonzerőt képviselt a különféle, házi előállítású sajtokban bővelkedő városi piac, ahol sikerült megszabadulni az utolsó lengyel złotyktól is.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!