Aktuális

Aktuális

Egy eltűnt város nyomában

Bemutatták Boros Ferenc, Horváth Zoltán és Tóth Kálmán filmjét

2018.11.11

Népes közönség tisztelte meg érdeklődésével „A barakkváros foglyai” című ismeretterjesztő film premierjét az Agora–Savaria Filmszínház nagytermében.

A magyar őrszemélyzet egyenruhája és egy orosz tiszti zubbony

A Nagysimonyi és Ostffyasszonyfa határában, 1915-ben megnyitott hadifogolytáborról, néhány egykori betonlétesítmény maradványán és a szépen gondozott temetőn kívül, a köz- és magángyűjteményekben fellelhető írásos, képi- és tárgyi dokumentumok vallanak. Boros Ferenc, Horváth Zoltán és Tóth Kálmán filmalkotásának legnagyobb erénye, hogy teljességre törekedve, ugyanakkor nem csupán a szakértői interpretációk illusztrálásnak igényével vonultatja fel a korabeli fotókat, iratokat. A történeti elbeszélések és azok örökségpedagógiai közvetítése során szinte megelevenednek a néző szeme előtt a barakktábori életkörülmények. A múzeumi relikviává vált intarziadíszes doboz, az aprólékos gonddal kifaragott sétapálca, a családi tűzhely melegét felidéző festett képeslap, vagy a másik nemmel való kapcsolat hiányérzetét csábos grafikával szublimáló színházi plakát drámai erejű üzenet hordozóivá válnak. Felsejlenek előttünk a hétköznapok egyhangúságát, a honvágyat és az ellátás szükségszerű hiányosságait efféle időtöltéssel enyhítő katona, a fogság napjait a hazatérés reményével pergető, otthonától akár véglegesen elszakított EMBER arcvonásai.

Egy évszázad távlatából kiemelt jelentőségű, hogy az első világháború következményeit, a múlt e szeletét az ifjabb korosztály is megismerje. A filmalkotás, a téma szakértői és a családi vonatkozásban érintett leszármazottak elbeszéléseivel párhuzamosan, betekintést nyújt a Vasi Múzeumbogár Klub tagjainak sokrétű kutatótevékenységébe.

Az 50 perces alkotás a Vasi Múzeumbarát Egylet örökségpedagógiai programjának részeként, az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság támogatásával készült.

Kulisszatitkok, kimaradt jelenetek...

A filmvetítést követően Tanai Ibolya, a Szombathelyi TV munkatársa kérdezte Boros Ferencet, Horváth Zoltánt és Tóth Kálmánt a forgatás kulisszatitkairól, nehézségeiről, a szerkesztési elvekről, a film jövőbeli sorsáról.

– „A film műfajául, hogy ha be kellene sorolni, inkább az ismeretterjesztő kategóriát használnánk. Mivel a konkrét érintetteket már nem lehet megszólaltatni, szakértőket vontunk be. Az ő elbeszéléseik alapján elevenedik meg a történet.” – mondta el Horváth Zoltán.

– „A legnehezebb feladat az időkorlátnak való megfelelés volt. Több tíz órányi nyersanyagból kellett egy határozott vonalvezetés mentén szelektálni, hiszen 45–50 perces film elkészítését tűztük ki célul, hogy iskolai keretek közt is vetíteni lehessen. Nagyon izgalmas volt a múzeumbogár klubosokkal bejárni a hadifogolytábor területét, amelyet az erdő már visszafoglalt. Úgy érzem, hogy az élménypedagógiai vonalat mindenképpen bele kellett szőni a filmbe. – válaszolta Tanai Ibolya kérdésére Boros Ferenc.

A film jövőjét illetően megtudhatta a közönség, hogy a DVD változatot a közeljövőben a Vasi Múzeumbarát Egylet minden Vas megyei oktatási intézményhez eljuttatja. Az alkotás szerepel a XVIII. Lakiteleki Filmszemle programjában, de Celldömölkön és Ostffyasszonyfán is terveznek fórummal egybekötött bemutatót az alkotók.

– „Családias mozizásra számítottam.” – mondta Tóth Kálmán a szépszámú közönségre utalva, majd megköszönte a jelenlévők érdeklődését.

A premier előtt: Szlama József, Csák Zsófia és Tóth Kálmán

Külön köszöntötte a film elkészítésében közreműködőket, megköszönve, hogy elfogadták a felkérést és megosztották kutatási eredményeiket a nézőkkel. Kiemelte Csák Zsófia történész szerepét, hangsúlyozta a Savaria Múzeum Történettudományi Osztálya munkatársaitól kapott segítséget, támogatást. Szólt a film kutatásmódszertani előzményeiről, a kimaradt jelenetekről és a gyerekekkel végzett pedagógiai munkáról. Vele a téma gazdagsága miatt külön interjút készítettünk.

Interjú Tóth Kálmánnal

Aki válaszol: Tóth Kálmán

A korabeli fotók és tárgyak nagy mennyisége meglepte a közönséget.

Ennek igazán örülök, fontos visszajelzés.

– Vajon Önt, mint múzeumi szakembert is hatalmába kerítette az újdonság érzése?

Számomra a fényképek, dokumentumok számossága a film elkészítésekor már nem volt újdonság. Egyrészt azért, mert főként a magángyűjtőkkel folytatott beszélgetések során bőven volt alkalmam meglepődni a papírrégiségek szívósságán, túlélő képességén. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a 20. században hányszor fenyegethette a megsemmisülés veszélye a filmben szereplő fotókat, nem beszélve arról, hogy miféle megpróbáltatásokat hozhattak tulajdonosaik számára is az emberpróbáló évtizedek. Másrészt azért sem lepődtem meg a múzeumokban, jelesül a Savaria Múzeumban őrzött viszonylag nagyszámú fényképfelvétel és egy egyéb dokumentum létezésén, mert ismertem Csák Zsófia kutatásait, publikációit. Múzeumpedagógiai vonatkozás, hogy 1989-ben a Vas megyei múzeumi szervezet akkori vezetője, dr. Gráfik Imre kezdeményezésére több, különböző témájú, oktatási célú diasorozat készült, köztük a „Hadifoglyok élete Vas vármegyében az első világháború alatt” című, 45 kockából álló diasor, amiben szerepelnek például a legszebb ostffyasszonyfai fafaragványok, az orosz hadifoglyok színi előadásának plakátja, a tábori szükségpénz.

Azt viszont most mesélte el nekem Csák Zsófia, hogy 1982-ben miként került az akkori Forradalmi Múzeum gyűjteményébe Dandl József hagyatéka, aki a tábori őrszemélyzet tagja volt. Tőle való például az egyetlen táborábrázolásos tárgy: egy faragással díszített fadoboz. Szintén Csák Zsófiától származik az információ, hogy a Hadtörténeti Múzeum őrzi azt a kb. 30 db kisméretű fényképfelvételt tartalmazó albumot, amelynek gyűjteménybe kerülési körülményeiről nem tudunk semmit. A Savaria Múzeumba ezen felvételek reprodukciói jutottak el. Eredeti, nagyobb méretű fényképfelvételek lelhetők fel az osttfyasszonyfai polgármesteri hivatalban. E felvételeket bizonyára a tervezőmérnöki hivatal készíttette a tábor megnyitásakor. Kár, hogy a fotók korábbi tulajdonosa ismeretlen.

Nagy öröm volt számomra, hogy a Savaria Múzeumban és a Smidt Múzeumban őrzött relikviák mellett Linka Sándor családi emléktárgyait, továbbá a film elkészítésében közreműködő magángyűjtők, Hetényi József és dr. Németh Balázs tulajdonában lévő relikviákat is felhasználhattuk.

A MNL Vas Megyei Levéltára honlapján, dr. Tilcsik György jóvoltából hozzáférhető az ostffyasszonyfai hadifogolytábor halotti anyakönyvi adatbázisa, dr. Pál Ferenc levéltáros pedig az egyik múzeumbogár klubfoglalkozásra kigyűjtötte a vonatkozó közigazgatási iratokat. A celldömölki temetőben fellelhető, szépen gondozott hadifogolysírokra Hetényi József hívta fel a figyelmemet. Tőle tudtam meg, hogy a celldömölki plébánia halotti anyakönyvében több olyan hadifogoly adatai szerepelnek, akik a celli kórházban haltak meg. Az anyakönyvbe, amelyet a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár őrzi, a film lezárása előtti utolsó pillanatokban tudtam betekinteni.

– A film tulajdonképpen egy örökségpedagógiai projekt részét képezi. Hogyan lehet befogadhatóbbá tenni a fiatalok számára a 100 évvel ezelőtti történéseket?

Szép, de nem könnyű feladat. Hiszen nem kétséges, hogy másként tekint a Nagy Háborúra (ezzel együtt az örökségőr intézmények, szervezetek múltőrző szerepére is!) az az ifjú, aki belelapozhatott az ostffysszonyfai hadifogolytáborban elhalt idegen haderőkhöz tartozó katonák halotti anyakönyvébe, nagyító alatt szemlélhette a táborban használt szükségpénzt, kézbe vehette a cirill betűs faragással ellátott borotvatartót, a néhai barakkváros helyét uraló akácerdőben bolyongva szinte belebotlott az avar alatt rejtőző tintásüvegbe, tányérdarabba, vagy a kegyelet méltó körülményeiért munkálkodó személyekkel közösen járhatta be a hadifogoly temetőt.

Összesen hét bevonó jellegű, különböző témájú foglalkozást tartottunk a múzeumbogár klubosokkal e projekt során, 2018-ban. Első világháborús papírrégiségekkel foglalkoztunk, miközben betekintettünk Gereben Zsófia papírrestaurátor műhelyébe. Szalainé Bodor Edit helyismereti könyvtáros útmutatásai szerint korabeli hírlapokat lapozva adatokat gyűjtöttünk a Berzsenyi Könyvtárban, a MNL Vas Megyei Levéltárában dr. Pál Ferenc a közigazgatási iratokat ismertette meg velünk. Intarziát készítettünk a filmben is szereplő Linka Sándorral, kerékpártúra során felkerestük az ostffyasszonyfai hadifogolytábort és temetőt, ahol Szlama József és dr. Andor Ferenc beszélgetett a gyerekekkel. Legutóbb dr. Major Gyöngyi jóvoltából megismerkedtünk Kornyilov tábornok kalandos életútjával. De nem csak a múzeumbogaraknak szól a projekt. A Savaria Múzeum múzeumpedagógiai programkínálatában ott van „A barakkváros foglyai” című foglalkozás, amelyben többek közt szerepet kap az élő interpretáció is. Tulajdonképpen egy korabeli helyzet elevenedik meg, amihez egyenruha rekonstrukciók készültek.

– Végezetül még egy kérdés a filmről. Ha figyelmen kívül lehetne hagyni az időkorlátot, mely témákkal egészülhetne ki a – véleményem szerint ebben a formában is kerek – filmalkotás?

Az időkorlát miatt olyan témák maradtak ki, mint például a hadijog, a hadirégészet. A környékbeli lakosság különböző generációit is jó lett volna megszólaltatni, hogy képet alkossunk a helyi emlékezetről. A projekt tervezésekor még reméltük, hogy a pozsonyi cs. és kir. Katonai Parancsnokság ostffyasszonyfai hadifogolytáborra vonatkozó, eddig feltáratlan iratanyagáról is szó eshet. Ennek feldolgozása azonban még várat magára, a munka elvégzése a történészek jövőbeli feladata. Mindezekkel együtt úgy gondolom, hogy a tábor történetét, az életkörülményeket a kor lehetőségeihez mérten tűrhetőbbé tevő létesítményeket, a hadifoglyok hétköznapjait megfelelően sikerült bemutatni. Remélem, hogy a tanár kollégák is hasznosítani tudják majd a filmet saját pedagógiai gyakorlatuk során, az iskolai órákon, szakkörökön.

Sztelly

Képgaléria


A képek nagy méretben történő megtekintéséhez kattintson a kiválasztott képre.


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Segítsd munkánkat egy megosztással!

Vissza