Archívum

Már a szombathelyi buszpályaudvarról indulók is olyan sokan voltak, hogy két irányban kellett teli buszokkal megközelíteni Felsőcsatár községet. A soproniak Szombathelyen csatlakoztak hozzánk. Felsőcsatáron a két irányból érkező társaság egymást bevárva indult el a falu szélén lévő autóparkolóhoz, ahol a csatári Lujza asszony egy hatalmas fazék forralt borral várta az érkezőket. Az efféle "regisztráció" nagy tetszést aratott és fokozta a jó hangulatot az előttünk álló feladathoz. Indulás előtt Rábai Péter rövid bevezetőt mondott, majd a Pinkamenti Turisztikai egyesület vezetője, Lendvai Gábor köszöntötte a résztvevőket. A társaság létszáma ekkor már meghaladta a 100 főt. Két túraútvonal közül lehetett választani. A hosszabbik, mintegy 20 km-es útra Süle Antal vezetésével indult el a mintegy 80 főt kitevő, vállalkozóbb szellemű csoport. Akik nem akartak ennyit gyalogolni, Rábai Péterrel tarthattak. Jelen sorok írója a hosszabb távot választotta.

A "nagytúrázók" indultak előbb a Pinka mentén. A csapatban a gyermekektől kezdve a középkorúakon keresztül a 70 év körüliekig mindenféle korosztály képviselői előfordultak. Elhaladtunk a Pinka gátja mellett, megtekintettük a hallépcsőt. Utunk során a még sárga erdőben a tavaszi hunyor virágai mellett lépkedtünk. Egyes helyeken hóvirágmezők fogadtak minket, amelyek a tavaszt jelezve kandikáltak ki a száraz avar közül. Az államhatárt átlépve Pinkaóvár (Burg) irányába folytattuk utunkat. A kőbánya mellett elhaladva, a falu közepén balra, Várújfalu (Woppendorf) felé indultunk. A települést elhagyva, az erdőbe érve a jelentős emelkedőn – túravezetőnk instrukciói szerint –, rövid pihenőket tartottunk. Az ausztriai 56-os számú utat keresztezve felhágtunk a Vashegyre (Eisenberg). Az osztrák vashegyi pincéknél, egy óriási szőlőprés mellett "letáboroztunk", majd takaros pincék, gondozott szőlőültetvények mellett haladtunk tovább. Egy pillantást vettetünk a völgybe a Weinblick üvegpadlójú kilátónál, pár kanyar után pedig újra átléptük az államhatárt, ahonnan Felsőcsatár borospincéi között már a kiindulási pontunk felé tartottunk.

Szóljunk röviden a rövidebbik túraútvonalat választókról is! Kb. 20 társunk Rábai Péter vezetésével a Pinka folyása mellett haladva a tavasz virágaiban, a patak tél végi csodálatos panorámájában gyönyörködhetett. Az államhatár előtt elkanyarodva felmentek a csatári domb tetején a kilátóhoz. Megpihentek, majd a dombtetőről lejövet betértek Lujza asszony pincéjébe, ahol a vendégeket egy kis borkóstolóra invitálták. A vendégszerető házat elhagyva útjuk során kinyittatták a kis hegyi kápolnát. Itt egy lelkes lokálpatriótától sok érdekességet tudtak meg az épület történetéről. Útjukat a Pezi fogadóban fejezték be, ahol megvárták a többieket.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!