Archívum

Bizony néhány szép, tavaszi természetjáró program kimaradt a fránya vírus miatt: így a nyugdíjas túra Bérbaltavárra, egyesületünk virágvasárnapi programja, a vicinális túra soproni és győri társainkkal, egy keményebb túra a kőszegi hegyekben, a VTSZ tavaszi találkozója, amelynek megtartására teljes tagságunk nagy lelkesedéssel készült, a dinnyési kirándulás, az Azáleás-völgy bebarangolása és egy kerékpáros kirándulás is. De ne bánkódjunk! Május 30-án végre újra elindulhattunk, és ez a lényeg! 36 fős lelkes csapat szállt fel a Somlóvásárhely felé induló vonatra, az előírás szerinti szájmaszkokkal felvértezve. Túravezetőnk ez alkalommal is Süle Antal volt.

Számunkra ismerős a Somló-hegy, csak az útirányt kell módosítani, hogy meg ne unjuk. Célunk felé haladva, még a vízszintes szakaszon, a réten egy kidobott fotelt is találtunk, mint környezetszennyező objektumot. Ennek a fotelnak később még szerepe lesz a nap történéseiben. Antal József emlékköve mellett tértünk a hegyre felvezető kiépített útra. Aki pár éve járt itt elcsodálkozhatott, hogy mennyire kiépült a vidék a borturizmus érdekében. A taposókút irányába haladtunk, majd rövid pihenőt tartva az emelkedő után képzeletben megpróbáltuk rekonstruálni, hogy működtették régen a kutat. Innen nyugati irányba fordultunk, tiszta kék ég alatt gyönyörködtünk a tájban. Következő célunk a Szent Ilona kápolna volt. Tovább haladva, akik még nem jártak a Séd-forrásnál, kis kitérőt tettek lefelé. Eddig jól kiépített úton gyalogolhattunk, de ezután hamarosan irány felfelé a tetőre! Hol görgő kavicsokon egyensúlyozva, hol elkorhadt falépcsőkön lépdeltünk. Közben az ég egyre felhősebb lett, a szél is megerősödött, de valahogy az emelkedőn mindig kimelegszik a természetjáró. Felérve a tetőre, tízórai szünetet tartottunk a kilátóhoz közel. Itt Szalai András társunk Dzsida Jenő: Psalmus Hungaricus című versével emlékezett meg a trianoni békediktátumról.

Egész hűvösre fordult az idő a tetőn, amikor az északi oldalon lefelé indultunk. No, itt sem volt könnyebb, mint felfelé: gyökerek, görgő kavicsok nehezítették a haladásunkat. A túrabot bizony nagy segítség ilyenkor. A kiépített aszfaltos útra érve többen felmentek a Doba felett, a vidékre vigyázó várromhoz. Az út innen már lefelé vezetett a hegy keleti oldalán. Az időjárás megjavult, a déli oldalon haladva a hegy megfogta az északi szelet, de a nap is jócskán tüzelt. A túra ezután a vonatindulásig egy-egy borospince meglátogatásáról szólt, ahol megkóstoltuk a híres juhfark bort is. A vasútállomásra menet megint találkoztunk a kidobott fotellal, a tréfa kedvéért megpihentünk rajta. Vidáman érkeztünk haza, hiszen végre megint túrázhattunk!

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!