Archívum

A találkozó programját soproni túratársaink állítottak össze, a rendezvényen a vasi és soproni természetbarátokon túl győri társaink is részt vettek. Felkészülve a csapadékos időre, az elemózsián kívül mindannyiunk hátizsákjában ott lapult az esőkabát is. Sopronba vonattal utaztunk, az ottani állomáson várt minket Schlosser Péter, korábbi soproni szakosztályvezető, a túravezetőnk. Megvártuk a pár perccel később érkező győri csapatot és a buszmegállóhoz indultunk. Soproni barátainknak sikerült egy külön buszt odarendelni a menetrend szerinti járaton túl, hogy a 60 fő fölé duzzadt csapatunkat a túra kiindulási pontjához szállítsa.

És most következzék a nem túl nagy távolságú, de nagyon kellemes túra leírása. Itt szeretném megjegyezni: a kijelölt túra útvonala része volt a szeptember 5-én megtartott VME túránk útvonalának, csak fordított irányban. A túra a bánfalvi Hajnal térnél kezdődött, ahol sajnos az esőkabátok is előkerültek. A karmelita kolostor lépcsőjéhez indultunk. Ugyan nem mentünk fel a kolostorhoz, de sok mindent megtudtuk a Schwitzer János György által alkotott, lépcsőt övező szobrok történetéről. A történet meglehetősen viszontagságos. A megalkotásuk után már a 19. században hiányoztak a szobrok a lépcsőkről. 1968-ban rekonstruálták őket, sok eredeti is előkerült különböző helyekről. Például volt olyan szobor is, amely egy disznóól falába volt beépítve. Napjainkra már csaknem eredeti pompájában láthatjuk a szobrokat.

Miután időnk rövid volt, a közelben lévő bánfalvi Mária Magdolna katolikus templomot tekintettük meg. Itt el kell mondanom, hogy Bánfalván és a szomszédos Ágfalván a reformáció óta sok evangélikus hitű ember él. A települések lakói eredetileg többségében német ajkúak voltak. Sikerült a nemrég felújított tetőszerkezetű templom belsejét is megtekinteni, amely szép, egyszerű berendezésű. A templom látogatás után indult az igazi túra. Egy darabig még Bánfalván haladtunk, majd felkaptattunk az ágfalvi gerincre, ahonnan szép időben csodás kilátás nyílik a szomszédos, ausztriai Somfalvára. Most nem igazán volt tiszta az idő, a táj erősen párába burkolózott, de fotózni így is lehetett. Itt a gerincen kalauzunk, Péter elmesélte a Trianon idejében történteket: hogy az ágfalvi csatában hogyan zavarták vissza az osztrák csendőröket. A soproni kék jelzésen haladt tovább az utunk a Kutya-hegyen keresztül Ágfalva felé. A terv szerint az út Ágfalvára a völgybe vezetett, hogy Ágfalvára érve újból fel lehessen kapaszkodni a gerincre a Házhegyi kilátóhoz, majd a hegyen átkelve Görbehalomra érkezve érne véget a túra.

Egy útelágazásnál nagyjából tízen, az eddig általunk járatlan sárga jelzést választva, Görbehalom felé vettük az irányt. Itt már visszakerültek az esőkabátok a hátizsákjainkba. Megérte a kitérőt, az ügyesebbek lelkesen gombásztak: lila pereszke, fenyő tinóru, nagy őzlábgomba, gyűrűs tuskógomba került az erre a célra előkészített szatyrainkba. A Fehér Dániel forráshoz leérkezve egy kellemes esőbeállóban megebédeltünk, majd soproni barátainkkal bekukkantottunk a görbehalmi bányamúzeumba. Egy pohár soproni bor elfogyasztása után a közeli Fehér úti tóhoz sétáltunk. Innen visszatérve a görbehalmi buszmegállóhoz, a csapat nagyobbik felével buszra szálltunk. A Kossuth Lajos utcai buszmegállóból csapatunk a vasútállomásra indult. Szép túra volt, bár ha nem lett volna eső, még szebb lett volna. De sebaj, nincs rossz idő, csak rosszul öltözködő túrázó. Kellemes napunk volt, jó érzés volt találkozni barátainkkal, még ha javarészt maszkot is viseltünk út közben.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!