ArchÃvum
Szerényen és ernyedetlenül
Másfélszáz esztendő távlatából emlékeztünk
2022.11.25
Ritkán adódik alkalom olyan felemelő esemény részesének lenni, mint amilyenre a Vasmegyei Régiségtár megnyitásának 150 éves évfordulója alkalmából a szombathelyi Püspöki Palota Sala Terrenájában 2022. november 18-án került sor.
Bajzik Zsolt a VME elnöke köszönti a közönséget - fotó: Tóth Kálmán
A közönséget és a rendezvény három előadóját egyesületünk elnöke, Bajzik Zsolt köszöntötte. Mielőtt átadta volna a szót dr. Tóth Endre régésznek, örömmel újságolta, hogy néhány nappal korábban sikerült beszereznie egy Lipp Vilmosról készült eddig ismeretlen fényképfelvételt, amelynek digitális változatát ez alkalomból Mayer László rendelkezésre bocsátotta.
Dr. Tóth Endre emelkedik szóra - fotó: Tóth Kálmán
Dr. Tóth Endre előadásának felütéseként megjegyezte: a Szombathelyi Egyházmegye első püspöke, Szily János a pogány Savaria kőemlékeit helyeztette el palotája kertjében, a földszinti terem falaira pedig római istenalakokat, mondai szereplőket ábrázoló freskókat készíttetett Dorfmeister Istvánnal. Ugyanekkor Schönvisner Istvánt megbízta egy várostörténeti monográfia megírásával. Az előadó ezek felvázolását követően az egykori régiségtár részét képező néhány jelentős kőemlékre hívta fel a figyelmet, köztük az Óperintben előkerült Scarbantia és Siscia feliratosakra, amelyek ma már csupán e monográfia rézmetszetein és a Sala Terrena falfestményein láthatók. Végül felidézte a Romkert feltárásának tudományos jelentőségét és a Savaria Múzeum Lapidariuma létrejöttének körülményeit. (Ez utóbbi az idei évben immár megújult formában várja a látogatókat.)
Mayer László lendületes előadást tart - fotó: Tóth Kálmán
Mayer László, a Vasi Szemle főszerkesztője Lipp Vilmos energikus személyiségét elevenítette fel. Lipp a Premontrei Főgimnáziumban végzett tanári munkája mellett 1871-ben megszervezte a Vasmegyei Régészeti Egyletet, amelynek 1872 és 1879 között titkára és régiségtárának őre volt. A nevéhez köthető rendkívüli értékmentés titka abban állt, hogy felismertette a szombathelyiekkel a birtokukban lévő, kallódó történelmi emlékek történeti jelentőségét, értékét. Ösztönzőleg hatott rá Rómer Flóris támogatása, Theodor Mommsen szombathelyi látogatása és az a tény, hogy a városban végbemenő építkezések során számos régiség került felszínre.
Lipp Vilmos ernyedetlen munkájának köszönhetően a Vasmegyei Régészeti Egylet a megalakulását követő első évben már közel 500 tagot számlált. A jótollú titkárnak köszönhetően az egyleti tagok a tagsági díj fejében évente megkapták a Vasmegyei Régészeti Egylet évi jelentése című kiadványt, amelyben az általa írt tudományos igényű tanulmányok mellett mindazok neve is szerepelt, akik a régiségtár bővülését támogatták.
Dr. Kiss Gábor kitárja az egykori régiségtár kapuit - fotó: Tóth Kálmán
Arról, hogy mit láthattak mindazok, akik 1872-ben megtekintették a Vasmegyei Régiségtárat, dr. Kiss Gábor régész tartott képzeletbeli tárlatvezetést. A régiségtárról – amelyet az 1872. július 28-i megnyitását követően a téli időszak kivételével minden kedden 9-től 12 óráig és vasárnap délután 2-től 5 óráig lehetett megtekinteni – csupán egyetlen fénykép ismert. A „Knebel cs. és kir. udvari fényképész” szignóval ellátott képes levelezőlap valamikor 1895 és 1905 közt készült. Lipp Vilmos a Századok című folyóiratban, 1877-ben megjelent publikációjának köszönhetően jól lehet rekonstruálni a gyűjtemény korabeli elrendezését. A kezdetekkor a teljes gyűjtemény 1169 tételből állt. Ez a szám három év leforgása alatt 5532-re duzzadt. A monumentálisabb római kori sírkövek a Püspöki Palota udvarán álltak. A Sala Terrena falain különböző zászlók függtek: megfért egymás mellett az 1867-es koronázási bandérium zászlaja és a világosi fegyverletételt követően megmentett 1848-as honvédlobogó. Az ablakfülkék beszögeléseiben két kisebb Batthyány-féle bronzágyú meredt a szemlélőre. De látható volt a szentgotthárdi csatában elesett Musztafa bég márvány síremléke is. A terem kilenc szekrényének tartalmába dr. Kiss Gábor részletekbe menően beavatta a jelenlévőket, illetve feltárta az akkoriban a terem közepén elhelyezkedő tároló és a Lipp Vilmos által használt íróasztal titkait is.
A régiségár 1872-ben őskori gyűjteménnyel még nem rendelkezett, de a rákövetkező évben már igen. Létrejötte Miske Kálmán bárónak és Széchényi Rezső grófnak köszönhető.
Dr. Kiss Gábor beszélt a vitrinekben elhelyezett fegyvergyűjtemény utóéletéről, az ókori érmegyűjtemény gyarapodásáról és egy nemzeti ereklyéről: Kisfaludy Sándor itt őrzött tintatartójáról.
A 19–20. század fordulójára a Sala Terrena már nem volt alkalmas az egyre gyarapodó gyűjtemény befogadására. A megoldást a Vasvármegyei Múzeum (a mai Savaria Múzeum) épületének 1908. évi megnyitása hozta el.
Az előadás függeléke Rezsőfy György Gusztáv premontrei kanonok munkásságáról szólt, aki tovább vitte Lipp Vilmos munkáját. 1879. január 11-től 1884. július 13-ig volt a régiségtár őre és az egylet titkára. Nevéhez fűződik a régiségtár gyűjteményjegyzékének elkészítése – mondta el dr. Kiss Gábor, majd üdvözölte a jelen lévő Zsámbéky Orsolyát, mint a második régiségtári őrrel rokoni kapcsolatban álló család tagját.
Tóth Kálmán a VME titkára ritkán látott videót vetít - fotó: Tóth Tamás
A rendezvény végén Tóth Kálmán, a VME titkára a régiségtár korai múzeumpedagógiai hasznosulásáról szóló kisfilmmel örvendeztette meg a közönséget. A felvillanó képeken láthattuk, hogy a régiségtár egyes tárgyai a Savaria Múzeum állandó kiállításában is helyet kaptak.
Sztelly-TK
