ArchÃvum
Rozsgyesztvo – Karácsony
2020.12.19
Adventi naptárunk mai ablakát kinyitva dr. Major Gyöngyi visszatekintését, gondolatait olvashatjuk. Szerzőnk az 1970-es évek második felében, Moszkvában, a Lomonoszov egyetemen folytatta tanulmányait.
Szentpétervár, a Kazányi Székesegyház
Amikor arra gondolok, milyen is volt a karácsony, amikor egyetemista voltam a messzi Szovjetunióban, két dologra emlékszem: nagyon hideg volt – és nem is volt karácsony. Hiába kérdezgettem a többieket, a többség értetlenkedve nézett rám: „Milyen karácsony? Majd december 31-én jön a Gyed Maróz, a télapó; vagy majd januárban…”
Így esett meg, hogy mi, magyar egyetemisták december 24-től január 6-ig egyfolytában ünnepeltünk.
A katolikus és a protestáns vallású emberek számára vízkeresztkor, január 6-án véget érnek a karácsonyi ünnepek. Miközben megkezdődik a farsangi készülődés, az ortodox keresztények ilyenkor ünneplik a karácsonyt. A különbség a Gergely naptár és a Juliánusz naptár közti időeltolódásból adódik. XIII. Gergely pápa 1582-ben naptárreformot vezetett be. A reformot eredetileg azért javasolták, hogy húsvét dátuma közelebb essen a tavaszi napfordulóhoz. Így a régi – az ortodox keresztények által ma is használt naptárhoz képest – az ünnepek 13 nappal előrébb csúsztak. Az ortodoxok megtartották a régi, Kr. u. 46-ban bevezetett naptárat, vagyis az ő karácsonyuk az új rendszerben 13 nappal későbbre, januárra esett.
Szentpétervár, A vérző megváltó temploma
Oroszországban a karácsony megünneplése nem csak a naptárban elfoglalt helyében különbözik a magyarországi gyakorlattól. Az orosz karácsonyról beszélve tulajdonképpen három tradíciót érdemes megemlíteni: a forradalom előttit, a szovjet korszakot és a jelenlegi, a legutóbbi 10–15 évet felölelő időszakét.
A pravoszlávoknál a vallási ünnepek között a húsvétot tartják a legfontosabbnak. Úgy is fogalmaznak: az ünnepek ünnepe. A húsvétot a pravoszláv egyházi naptár kiemeli, míg a karácsony csak egy az ünnepek közül. Amúgy a karácsony otthoni ünnepnek számít, amelyet megelőzött a 40 napos böjt. Karácsony előestéjén, amikor feljött az esthajnalcsillag, gyertyát, világot gyújtottak, lampionokat aggattak, „elérkezett a világosság”. S ekkor kezdődött a nem böjtös ételek evése. Köztük volt a „kutyija”, ami egyfajta édes árpakását jelentett, pontosabban forrázott búza és árpa, rizzsel, mézzel és mákkal (brrr…!). Erre itták a „zvar”-t, ami tulajdonképpen szárított gyümölcsből készített kompót volt. Ekkorra már kialakult a fenyőállítás gyakorlata is, bár egy ezzel foglalkozó cikk szerint az európai, pontosabban német eredetű szokás csak a 19. század közepe után kezdett elterjedni Oroszországban.
A Moszkvai Állami Egyetem
A szovjet időkben (több mint 70 év!) az egyházi ünnepnek számító karácsony ünneplését nem engedték, tiltották, az a vallást titkon megtartók belső, családi ünnepévé vált. Az új naptárra való áttérés eredményeként két hetet „betoldva” az újév lépett elő. Ekkor volt a „nagy ünneplés”: evészet-ivászat, amely a pravoszláv naptár szerint akkor még tartó böjtöt sem vette figyelembe. A korábban a karácsonyhoz jobban köthető ajándékozás is újévi szokássá változott, s tartja ma is erősen magát. „Átöltöztették” a Mikulást is, így született meg a máig szeretett Gyed Maróz, a Télapó. Ezzel mintegy eltüntették csodatévő Szent Nyikolájt, aki mint tisztelt és ünnepelt pravoszláv szent egykor az éhező, nélkülöző családok udvarába dobott be pénzzel telt erszényeket.
S elérkezett az új világ, amely a maga pragmatizmusával mintegy magába olvaszt, vagy megjelenít mindent. Megtartják az új és a pravoszláv naptár szerinti karácsonyt és újévet is. Van, aki duplán ünnepel.
Dr. Major Gyöngyi
