Archívum

Dankovics Róbert lendületes, sok humorral fűszerezett előadása a népvándorlások és a klímaváltozások kapcsolatáról szólt. Az alapfogalmak tisztázását követően élénk eszmecsere bontakozott ki az éghajlatot befolyásoló tényezőkről, a földtörténeti korok során bekövetkezett nagy klímaváltozásokról – nem utolsósorban az ember természetre gyakorolt hatásának mértékéről, felelősségéről is. Jelenleg a földi élet és a klíma állandóságának fenntartói az erdők. Óriási mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a Föld éghajlata kiegyenlített és számunkra élhető maradjon. Ha az erdők eltűnnek, mi is el fogunk tűnni – szögezte le a biológus.

Természetesen Kvéró régész történetei is tovább folytatódtak. A második részben Nagy Károly személyes képességei, a szászok és az avarok („hunok”) ellen folytatott hadjáratai kerültek fókuszba.

Ezek után divattörténeti foglalkozás következett. Bea néni testközelbe hozta a rómaiak, gepidák, longobárdok, szarmaták, avarok, frankok és bizánciak öltözetét. A képekkel, videókkal gazdagon illusztrált, játékkal fűszerezett bemutató során lehetőség nyílt néhány hiteles, késő római kori ruharekonstrukció felöltésére, sőt számos ékszermásolatot is kézbe vehettek a gyerekek.

Nagy érdeklődés övezte dr. Papp Ildikó Katalin régész előadását is, aki a szelestei longobárd temető leleteiről beszélt. Az előadásból kiderült, hogy 86. számú főút mentén fekvő terület feltárási munkálatai 2012-ben kezdődtek. A temető korát az első kétsoros csontfésű, kengyelfibula és torzított koponya felbukkanásáig nem lehetett pontosan meghatározni. A temető déli részén a késő római kori lakosság, központi részén a longobárdok sírjai helyezkedtek el. Utóbbiak temetkezésére jellemző, hogy halottaikat mélyre temették, a sírok 78%-ára mégis kifosztva, megbolygatva bukkantak a régészek. A következetesen a fejnél megásott rablógödör arra utal, hogy a Kárpát-medencéből 568 táján kivonuló longobárdok nem kívánták hátra hagyni és az avarok kezére juttatni a szeretteik mellé helyezett értékeket, fegyvereket. Annál érdekesebb leletnek számít az üvegberakásos mellboglár, a dinnyemag alakú gyöngyszem vagy az üvegpohár.

A nap végén a tűzzománc technika rejtelmeibe avatta be a táborozókat Veres Éva ötvösművész és Edőcs Judit restaurátor. Ennek első lépése a minták megtervezése, majd a rézdomborítás volt. A poncoló nyomán keletkezett bemélyedés a - vizeshomokhoz hasonló állagú - finom porrá őrölt üvegszemcsék helyét fixálta a rézlapon, de óvatos ecsetvonásokkal kellett arra felvinni. A gyerekek többsége ragaszkodott a tábor során megismert mintakincshez, míg néhányan szabadjára engedték képzeletüket. Miután az üvegpor a felületre száradt, a kiégetés következett. A rézlap lassan vörösre, majd füstfeketére változott. Öröm volt nézni a koromréteg eltávolítása után a fényben csillogó, apró alkotásokat.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!