ArchÃvum
Kastélyból múzeum
A Pungor Zoltán Múzeum visszavár
2020.10.07
Az első októberi péntek délután nem hozott esőt, ám a bizonytalan időjárás nem kedvezett a kerékpártúrának, ezért múzeumbogár klubosaink autóbusszal látogattak el Csempeszkopácsra.
A buszmegállótól egy kis séta után tárult eléjük a Pungor Zoltán Múzeum épülete, amelynek homlokzatán két emléktáblát lehet látni. Az első a kastély építtetője, csempeszházi Balogh Bertalan és a későbbi tulajdonosa, Béri Balogh Ádám emlékére készült. Nem sokkal távolabb ettől, a másikon, egy barátságosan mosolygó úr arcvonásai domborodnak ki. A portré alatt a következő idézet olvasható: „Mint jó gazda mindig vetett, betűt, hitet, hazaszeretetet.” Ő a múzeum alapítója, a lelkes tanár és helytörténeti kutató, Pungor Zoltán (1939–2006).
Mielőtt a múzeumbogarak a pincétől a padlásig birtokba vették volna az épületet, Tóth Kálmán (Kami) felelevenítette az egykori Balogh – Sarlay kiskastély rövid történetét. Megemlékezett a mártírhalált halt kuruc brigadérosról, mesélt a gyerekeknek arról az értékmentő tevékenységről, amelyet Pungor Zoltán végzett.
Az épület 6 terme mellett a folyosókon, a lépcsőházban és a padláson is különleges helytörténeti értékekre bukkanhat a figyelmes szemlélő. Kezdjük az „alapoktól”! A földszinten a csempeszkopácsi temetőből származó ódon síremlékek feliratait böngészhetjük, sőt egy római kori sírkőtöredéket is találunk itt. Bizonyára egy veterán katona nyughelyét jelölte, hiszen a kőemlék timpanonjában széttárt szárnyú sas domborműves ábrázolása látható. A kiállítótér falain a falu híres, Szent Mihály titulusú templomáról készült képeket, információkat találunk. Körös-körül bélyeges téglák, egy vitrinben pedig középkori tárgyak maradványai kaptak helyet. A földszinten lévő másik helyiség jelentős részét egy régi tűzoltókocsi foglalja el, körülötte tűzoltó felszereléseket, egyenruhákat, sisakokat fedezhetünk fel. A fiúkból álló csapat érdeklődését természetesen felkeltették az itt látható különféle mezőgazdasági eszközök, különösen a mázsa, aminek működését a gyakorlatban is letesztelték.
Az emeleten található népies berendezésű szoba olyan hatást kelt, mintha a lakók csak rövid időre távoztak volna otthonról. Az asztalon ottfeledett okuláré, tintás üveg, töltőtoll és nyitott könyvek: 8. osztályos számolás-mérés, ábécéskönyv, gazdálkodási ismeretek, regény hevernek. A régi vasaló a kisasztalon maradt, a hatalmas ruhásszekrény ajtaja pedig félig nyitva áll. Belepillantva az 1926-ban kiadott Ábécéskönyvbe megtudhatjuk, hogy az akkori elsősök a trianoni békediktátummal elcsatolt magyar települések nevein, imákon, mondókákon keresztül tanulták meg a betűvetést és az olvasást. A szobában gyönyörű Szűz Mária és Jézus szobor tanúskodik a vallásosságról.
Az átellenben lévő szoba már úriasabb képet mutat. Berendezéséhez a kerek kisasztalon, kényelmesnek tűnő kárpitozott fotelokon és a szófán túl egy régi, lehangolódott zongora és egy harmónium is tartozik, amelyeket vétek lett volna nem kipróbálni.
Aki a Pungor Zoltán Múzeumot felkeresi, készüljön fel arra, hogy nem lesz elég „egy órácska” a teljes gyűjtemény befogadására, főleg ha a néprajz és helytörténet mellett mélyebben érdeklődik a természettudomány iránt. Ugyanis itt kapott helyet dr. Ferencz Károly (1915–2001) geológus hagyatékának egy része. Személyes okmányait, kőzetgyűjteményét, afrikai emléktárgyait, lepke, rovar és hüllő preparátumait szemlélve elszalad az idő. A folyosókon a díszes miseruhák mellett Ozsvári Csaba (1963–2009) ötvösművész Csempeszkopács templomára szánt bronzdomborműves kapuja, illetve a helyi iskola történeti relikviái is megállásra késztetik a vendéget. A múzeumbogár klubosokat viszont jobban vonzotta a titokzatos padlás, ahol meglepő módon parasztszekereket találtak.
A múzeumlátogatásról élményekkel telve, fülükben a csempeszkopácsi focicsapat (internetről letöltött) indulójának dallamával tértek haza a gyerekek. Egy biztos: ide vissza kell még látogatni!
