ArchÃvum
Határ, ami elválaszt és összeköt
2023.03.10
A Communitas Fidelissima, avagy a Leghűségesebb Község címmel megtisztelt települések Magyarországhoz történő visszatérésének 100. évfordulóján pódiumbeszélgetéssel emlékezett a Vasi Múzeumbarát Egylet.
Tóth Kálmán, a VME titkára köszöntötte a Vas vármegyei TIT Egyesület előadótermében a Visszatérés című beszélgetés hírére összegyűlt szép számú közönséget és a kerekasztal résztvevőit: Dezső Vilmos területfejlesztő vadászt (Szentpéterfa), Dr. Horváth Sándor néprajzkutatót (ELTE SEK Szlavisztika Tanszék), Dr. Pál Ferenc főlevéltárost (Magyar Nemzeti Levéltár Vas Vármegyei Levéltára) és mag. Szabó Jenő Eugén szerzetes atyát (Pornóapáti). Ezt követően a szentpéterfai tamburásokhoz fordult, akiknek hangszerrel kísért horvát nyelvű énekei foglalták keretbe a délutánt.
A Vasi Múzeumbarát Egylet 2023. évi első pódiumbeszélgetése a tavaly zárult „Összenő, ami összetartozik” - Trianon emlékezete Vas vármegyében című projekt egyfajta kiegészítése, folytatása. Noha a rendezvénysorozat keretében szó esett a hűséges falvak hazafias tettéről, kerekasztal-beszélgetésre akkor nem volt lehetőség. Erre a mostani centenárium kiváló alkalmat ad – mondta el Tóth Kálmán, majd a beszélgetést vezető Csiki Istvánnak, a Savaria Múzeum történészének adta át szót.
Csiki István, miután a hallgatóság elé vázolta a történelmi hátteret és idézte a hűség falvaira vonatkozó 2014. évi CIII. törvény paragrafusait, beszélgetőpartnereit a témához való kötődésükről kérdezte.
Dezső Vilmos, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. szentpéterfai munkatársa elmondta, hogy a 1921. év eseményeit, a megszállást, majd a visszacsatolást idős munkatársa, nagyapja és édesapja elbeszéléséből ismeri. Beszélt a határ által kettészelt erdészeti telepen a napi konfliktust felvállaló erdészekről, és természetesen felmenői, így nagyapja rendíthetetlen hazaszeretetéről is. Történeteit még jobban átérezheti a közönség, ha a telepre látogat, ahol e héten vasárnap egy emlékoszlop felszentelésére kerül sor.
Mag. Szabó Jenő Eugén atya, Pornóapátiból származó szerzetes 1981-ben kényszerült elhagyni Magyarországot, ahol lehetetlenné vált számára, hogy a szerzetesi hivatását gyakorolja. Németországban, Ausztriában és Indiában is járt, de otthonra igazán Ausztriában talált. Vallja: „Apaföldje” Magyarország, apai ágon magyar. Anyaföldje Ausztria, anyanyelve: német. Másfél éve már, hogy közelebb, Burgenlandban, Lovászadon (ma: Luising) él. Ott az Ausztriához való csatlakozást ünneplik. Ő mégis szeretné, ha létrejöhetne egy közös megemlékezés, mert véleménye szerint a Pinka nem határ, hanem összekötő folyó. Kiemelte: fontosnak tartaná, hogy több szó essék a Magyarországhoz hű németek 1946-os elűzetéséről is.
Dr. Pál Ferenc főlevéltáros elmondta, hogy a Túlélni a tragédiát című kiállítás kapcsán Trianon előzményeivel foglalkozva annak okait kutatta, hogy milyen gyakorlati indokok vezették a hűséges falvak eltérő nemzetiségeit a Magyarország melletti döntés során. „Nyilván volt az emberekben egy erős hazaszeretet is,[…] de a többségnél az volt elsődleges szempont, hogy a kereskedelmi és gazdasági kapcsolataik fennmaradjanak. Úgy érzem, itt maradásuk kulcsa Szombathely volt. Péterfán viszont volt egy erős ellenét. 1922 márciusában az osztrák csendőrök megszállták Péterfát, ahol komoly atrocitások történtek.”
Dr. Horváth Sándor néprajzkutató Nardán él. Nagyszüleinek 1921–1923 között átélt sorstörténete kapcsán ezer szállal kötődik a témához. Nyugat-Magyarország – ezen belül szülőfaluja – kapcsán arról beszélt, hogy magyar érzelmű nótárius híján, a trianoni határhúzást követően a házassági- és születési anyakönyvi kivonatok csak a rendezést követően, 1924-ben készültek el. Így előfordult például, hogy az apa az okmány szerint „nevére vette” 1920-1924 között világra jött tulajdon gyermekét.
Az kerekasztalnál helyet foglalók egyéni nézőpontjának, kötődéseinek, világlátásának találkozása folytán egy felettébb lebilincselő beszélgetésnek lehetett aktív részese a közönség is. Hallhattak arról, hogy milyen érdekes helyzeteket idézett elő a „térkép felett" meghúzott határvonal Olmód zsákfalu és Felsőcsatár esetében. Olmódon a határ a szó szoros értelmében körbevette a falut, s csak egy oldalon hagyott némi kiutat, itt azonban dombok zárják el a közlekedést. Míg Felsőcsatáron egy cigány putrit szelt át a határvonal, kiváló lehetőséget adva a csempészethez. Pezsdítő beszélgetés folyt a Rongyos Gárdáról, a „kérészéletű” Lajtabánság kikiáltásáról, a Communitas Fidelissima címet elsőként elnyerő Szentpéterfa közösségének múltjáról és jelenéről, valamint hétköznapi személyekről: tanítókról, papokról, ügyvédekről, akiknek döntő szerepük volt az Antant Határmegállapító Bizottságának meggyőzésében. Élénk vita bontakozott ki Pataki Ferenc pornóapáti plébános meggyilkolásának körülményeiről, izgalmas adalékok hangzottak el a korszakot jellemző kampányokról, Mikes János püspökről és egyházmegyéjéről, amelynek nagyjából egyharmada más impérium alá került.
A beszélgetés által keltett érzelmeket a szentpéterfai Koprive Tamburazenekar tagjai egy vidám dallal oldották. A nagyszabású rendezvényt – a múzeumbarátok mellett – a hűséges falvak lakosai, fiatalok és idősek egyaránt megtisztelték jelenlétükkel. Megható pillanat volt, amikor az előadás végén dr. Horváth Sándor vezényletével a közönség együtt énekelte a Bús magyarok imádságát.
Sztelly
