ArchÃvum
Apám hadinaplója – 2. rész
Id. Karáth László emlékei a 2. világháborúból
Feltöltve: 2017.11.29
A havazást hozó szerda estén a 17/II. zászlóalj rádiós szakasza küzdelmeit 1944. október 15-től 1944 karácsonyáig követhette nyomon a szokásosnál szűkebb múzeumbaráti körben megvalósult pódiumbeszélgetés hallgatósága.
A naplóíró számot adott arról is, hogy a németek növekvő bizalmatlansága milyen hadrendi változásokat eredményezett a honvédségnél: „Ezt [a bizalmatlanságot a német vezérkar] úgy kívánta legalább részben kizárni, hogy magyar gyalogezredek zászlóalját német gyalogezredbe osztotta be és ennek a német gyalogezrednek egy zászlóalja került cserébe a magyar gyalog ezredparancsnokának parancsnoksága alá. Így került a 24/I zlj. a 83. német gyalogezredhez, Steinhemler német alezredes parancsnoksága alá.” Kemény harcok után Somodiban érte hőseinket a békét hozó karácsony. Az ünnepet a románok is tiszteletben tartották: elcsendesedtek a fegyverek. „Énekelünk és könnyezve gondolunk az otthoniakra. Itt szabad könnyeznünk, mert magunk között vagyunk és a mai nap olyan, amit mindenki szűkebb családi körben szokott megünnepelni. Most mi is egy családban vagyunk, ahol, mint testvérek élünk együtt, segítjük egymást, megosztjuk egymással élelmünket, az egymás iránti önfeláldozás, szeretet hatja át tetteinket, mégis hiányzik a tűzhely melege, az édesanya, a feleség, a gyerekek hangja, szeretete és ez bizony mindenkiből előcsalja a könnyeket.”
S habár a beszélgetés id. Karáth László ünnepi gondolataival zárult, a napló még korántsem ért véget, további beszélgetésre, elemzésre adva lehetőséget. Folytatás 2018 tavaszán! A kötet digitalizált változata itt tekinthető meg.