Archívum

Lucius Ceionius Commodus Verust 137-ben, ugyancsak az utódlás megerősítésével összefüggésben, mindkét Pannonia kormányzásával megbízták. E mögött az egyesített cím mögött minden bizonnyal valami katonai konfliktus is meghúzódhatott a szarmata-kvád határvidéken (limesen), amelyet az akkor már Aelius Caesar néven említett trónvárományos – úgy tűnik – sikeresen oldott meg. Az ebből az évből származó pénzérmék némelyikének hátoldalán ábrázolt SALUS isten viszont baljós figyelmeztető jel a Caesar ingatag egészségi állapotával kapcsolatban.

Aelius Caesar 137 végén tért vissza Rómába, hogy Kr. u. 138. január 1-jén részt vegyen második konzuli beiktatási ünnepségén a szenátusban, ahol a hagyományok szerint beszédet készült mondani. A sors azonban közbeszólt, mert ennek a napnak a reggelén rosszul lett, és távozott az élők sorából. Így aztán nem tölthette be a Római Birodalom egyeduralkodójának tisztét. Soha nem lett császár…

Hadrianus – mint „apa” – fogadott fiát császári pompával temettette el, és birodalomszerte szobrokat állíttatott emlékére. Minden bizonnyal a felső-pannoniai császárkultusz helyén, a savariai Ara Augustorum provinciae Pannoniae Superioris területén is így történt. Ennek megmaradt tanúbizonysága a Savaria Múzeum kőtárában őrzött hatalmas szoborfej torzó.

A szobortöredék minden adat szerint Szombathely területén került elő, de közelebbi lelőhelyét első említése (1899) idején Kárpáti Kelemennek nem sikerült meghatározni. Az ő akkori véleménye szerint (Traianus) Decius császárt (Kr. u. 249–251) ábrázolja. A további évtizedekben a kutatók hol Septimius Severus, hol Antoninus Pius vagy éppen Commodus vonásait vélték felfedezni a meglehetősen sérült portrén. Tüzetes, részletes éremtani (numizmatikai) és portrészobrászati stíluselemzést azonban csak Kádár Zoltán, a debreceni egyetem professzora végzett az alkotással kapcsolatban az 1960-as évek elején. Ezek alapján egyértelművé vált, hogy a szoborfej Aelius Caesart (Lucius Ceionius Commodust) ábrázolja.

A 137-ben vert érméken ábrázolt, névvel is hitelesített fej arcvonásai, haj- és szakállviselete meggyőző hasonlóságot mutat a Savaria Múzeumban őrzött arcmással. A további, hitelesen Aeliusként azonosítható portrékon is meg lehet figyelni a homlokba érő, göndör hajat, a ráncolt homlokot, a minden bizonnyal már előrehaladott betegség megpróbáltatásai miatt mélyen ülő szemeket és a vékony bajusszal keretezett, keskeny metszésű szájvonalat. (A források szerint a trónörökösnek tüdőbaja lehetett, amely végül halálát okozta!)

Szobrászati, művészettörténeti elemzések (a pupilla jelzésének hiánya a szemen, a haj és szakáll későbbi időszakokhoz képest kötöttebb, „tömbszerűbb”, a korábbi görög, hellenisztikus hagyományokat követő ábrázolása) alapján a szoborfej készítésének ideje nagy biztonsággal Hadrianus és Antoninus Pius uralkodásának fordulójára tehető.

Ami kiemelkedően érdekessé teszi az alkotást az az, hogy noha bizonyos technikai elemeiben kétségtelen a provinciális (Rómától távol eső) helyi kivitelezés, a személyiségjegyek beszédes, kifejező, realisztikus megjelenítése mégis a centrumban készült hasonló alkotások igényével történt. Habár a szobortöredék az évszázadok során meglehetősen sok sérülést szenvedett, ezek a stílusjegyek mégis erőteljesen jelennek meg rajta. Egy ember portréján, akiből majdnem császár lett.

A Múzeumi tárgyak meséi folytatásában a népvándorlás koráról és a hunokról tudhat meg többet. >> Irány a cikkhez!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!