Archívum

Egy fiatal idegenvezető segítségével jó két és félórás erődtúrán megismerhettünk a vár történetét, különböző helyiségeit. Az előadás után a hadtörténeti kiállítás termeit tekintettük meg. Láthattunk különböző honvéd egyenruhákat, fegyvereket az 1800-as, 1900-as évekből. Majd közösen elindultunk az erőd felfedezésére. Először a Keleti bástyában a lőoktató termet tekintettük meg, ahol az első világháború után a honvédeket oktatták a lőtudományok elméletére. A hatalmas, boltívekben gazdag teremben a falra festették a célzás szemléltető ábráit, a lőpálya elemeit. Egy oldalsó helyiségben a második világháborúban és utána használt rádiótechnikai berendezéseket állítottak ki. Láthattunk egy korabeli „mobiltelefont”, mintegy 60*30*20 cm-es méretben, Kulikov antennával. Szerintem volt vagy 20 kg súlyú.

Kissé távolabb egy 48-as ágyúkkal telerakott helyiségbe érkeztünk, ahol az orrunkat finom gulyásleves illat csapta meg. Kerestük a legfontosabb fegyvert, a gulyáságyút, de hiába. Ezután a következő fordulónál megtaláltuk a kellemes illat okozóját: a gyakorlatozó vitézek számára készült kondérban a babgulyás.
Az egyik helyiségben az „ideiglenesen hazánkban állomásozott” szovjet katonák felszereléséiből, ruházatából, a magyar-szovjet barátságra utaló propaganda anyagokból állítottak össze ízelítőt a tárlatrendezők. A falakról Lenin és Sztálin elvtársak képei mosolyogtak ránk.
Az erőd hosszú folyosóit végigjárva láthattunk egy rekonstruált honvéd körletet, kissé távolabb pedig a szovjetek lőszerraktárának berendezéseit.
Ezután felmentünk a dunai bástya tetejére. Innen valóban nagyon jól lehetett figyelni a dunai hajóforgalmat és a szemközti várost is. Elbúcsúztunk idegenvezetőnktől, és visszafordultunk a bejárat felé. Mielőtt elhagytuk a várat, a pékmúzeumban megismerhettük a mesterség hagyományos eszközeit.

Az erődtől búcsút véve a komáromi Duna-híd felé vettük utunkat, hogy sétát tegyünk Komárom (Komarno) városában. Sétánkon a belvárost: a Jókai teret, a Klapka szobrot, az Európa udvart néztük meg. Az időjárás javunkra alakult, a felhők felszakadoztak, a nap is kisütött. A hátralévő szabadidőben pedig volt, aki megkóstolta a sztrapacskát, leöblítve finom barna sörrel, de mindenki leült valahova egy pohár italra, frissítőre, fagylaltra. Visszaindulásunk előtt elsétáltunk az erőd falaihoz, majd a magyar oldalra, a révkomáromi vasútállomásra indultunk. Az időjárás előrejelzés nem tévedett: a visszaúton előkerültek az esernyők. Este hét órakor már Szombathelyen is voltunk.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!