Archívum

A dák háborúk befejezése után Pannonia Inferior helytartójává kinevezett Hadrianust komoly diplomáciai és katonai feladatok ellátásával bízták meg. Fenn kellett tartania a rendet a szarmata határvidéken.

Ez egyáltalán nem volt könnyű dolog, hiszen 10 évvel később, Kr. u. 118-ban már császárként, a szíriai hadszíntérről visszatérőben, ugyancsak ezzel a harcos, határ menti néppel kellett megküzdenie. A szarmaták ekkor éppen a nemrég létrehozott Dacia provinciát támadták meg. Ez is mutatja, hogy miért volt ebben az időben a pannoniai kormányzóság az imperátori méltóság előszobája.

Hadrianus uralkodásának szinte teljes időtartama alatt fáradhatatlan kitartással járta be birodalmát, ellenőrizte a tartományok lakóinak jólétét, az általa véglegesnek szánt határok védelmét, az azt ellátó védművek és katonaság állapotát, készültségi szintjét. Ajándékokkal, személyes példamutatással, építkezésekkel erősítette a civil városlakók és a limest védő katonaság morálját. A birodalom közállapotai talán soha nem voltak olyan jók, mint abban az időben.

A császár utazásai során, Kr. u. 124-ben Pannoniát is meglátogatta. A Duna-menti katonai táborok átszervezése, megerősítése mellett polgári településeket is alapított, vagy a már meglévőknek önkormányzati jogot adományozott. Ezzel erősítette a tartomány – szó szerinti értelemben vett – civilizálását, azaz a római városi kultúra elterjesztését. Ekkor kaptak municipium rangot a Carnuntum és Aquincum tartományi székhelyek katonai táborai mellett létrejött polgári települések. Salla (Zalalövő), Mursella (Árpás), Mogentiana (talán Somlóvásárhely) települései szintén ekkor kaptak római önkormányzati jogokat. Ez volt a tartomány felvirágzásának időszaka.

Lucius Aelius Caesar másodszor consul 

Birodalma gondos atyjának (Pater Patriae) bizonyuló uralkodó évtizedes, ernyedetlen építőmunkája felemésztette fizikai és mentális erőtartalékait. Utolsó éveit kínzó betegségek keserítették, és az a tudat, hogy gyermektelen lévén nincs kire hagyományoznia munkájának eredményét. 136-ban végül is arra az elhatározásra jutott, hogy örökbe fogadja Lucius Ceionius Commodus Verust, egy addig nem különösebben ismert, de jó megjelenésű, az átlaghoz mérve művelt és konzuli tisztséget betöltő felmenőkkel rendelkező szenátort. A korábban semmilyen köztisztséget vagy katonai pozíciót nem viselő, de jó politikai kapcsolatokkal rendelkező utódjelöltet Kr. u. 136-ban praetorrá választották, majd konzulnak jelölték. A források szerint, az akkor már Aelius Caesar néven említett trónörökös jelölt is nagyon rossz egészségi állapotban volt, valószínűleg előrehaladott tüdőbajban szenvedett.

A trón várományosáról a következő részben többet is megtudhatok! >> Irány a cikkhez!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!