Aktuális

Pétervári Tibort, a „műszerkert mindentudóját” Schmidt Dávid mutatta be a múzeumbarátoknak, aki maga is észlelőként csapadékmérő állomást üzemeltet Táplánszentkereszten. Dávid elmondta, hogy a műszerparkban muzeális értéket képviselő és modern eszközök egyaránt megtalálhatóak.

Pétervári Tibor történeti visszatekintésében megosztotta, hogy a Meteorológiai Világszervezet (WMO) a 100 éves adatsorú állomások közé sorolja a szombathelyit. Az első mérésekre már a Meteorológiai és Földdelejességi Királyi Központi Intézet (1870) megalapítását megelőzően, 1865-ben a szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium udvarán sor került. Dr. Kunc Adolf kanonok, igazgató és Németh Ferenc paptanár 81 éven keresztül napi három alkalommal (terminussal) végzett itt méréseket. A központ aztán 1886-ban Gothard Jenő vezetése alá, a herényi csillagdához került, ahol 1918-ig folytak ugyanolyan rendszerességgel meteorológiai megfigyelések, mérések. Az első világháborút követően a Váci Mihály utcába költözött az állomás, ahol 1967-ig működött. (A Vízmű épületének helyén akkor még szántóföld terült el, így alkalmas volt a városi mikroklímánál pontosabb adatszolgáltatásra.) Az 1950-es évektől a reptéren létesült hivatalos mérőállomással párhuzamosan működött, majd 1965. január 1-jétől átkerült a repülőtér iránymérő épületébe. Felszámolását követően 2001-ben Pétervári Tibor azon vállalkozó észlelők között volt, akik tovább működtették az állomást annak jelenlegi helyszínén, a NÉBIH Fajtakísérleti Állomás telephelyének udvarán. Vezetőnk elmondta, hogy észlelőnek lenni teljes embert kívánó, sok lemondással járó feladat, mégis szeretettel végzi. Tudja, hogy az általa szolgáltatott adatsorok az idők folyamán nemzeti értékké válnak.

A kisebb állatok távoltartására fakerítéssel szegélyezett füves területen a legkülönbözőbb mérőeszközöket láthattuk. Megismerkedtünk a Stephenson-féle hőmérőházzal, benne a száraz, nedves és alkoholos hőmérők rendeltetésével. Majd a párolgásmérő kádat (evapotranspirométer) vettük szemügyre, amely április 1. és október 31. között hasznosítható. Betekinthettünk a percenként jeleket közvetítő szélerősségmérő műszer dobozába, majd a modern távészlelést lehetővé tevő disdrométerre csodálkozhattunk rá, amely cseppspektrum- mérővel rendelkezik, és segíti a felhők, az égbolt változásainak távészlelését is. A csapadék mérésére többé-kevésbé pontos billenős mérőeszköz (Hellmann-rendszerű csapadékmérő) áll rendelkezésre, de nem ártott néha a cipőnk orra elé nézni, mert akadt itt hószintmérő és talajhőmérő is. A legkedveltebb tárgy mégis az 1929 óta működő Campbell-Stokes-féle napfénytartammérő volt. A műszer lelke egy 96 mm átmérőjű zárványmentes üveggömb, amely a napsugárzást összegyűjtve égési nyomot hagy a napfénytartamszalagon. A szalagról leolvasható a napsütéses időszakok hossza. Noha napjainkra ennek a mérése is automatizált, az eszköz máig kedvelt az észlelők körében. Az érdekes alakzatú zúzmaramérő Csobor Mihály találmánya. Távozóban a NÉBIH épületében olyan ritkaságokkal találkozhattunk, mint a barográf és a légnyomás mérésére szolgáló Newton-féle higanyoszlop.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!