ArchÃvum
Az aranymetszés
Mi a szép?
2015.04.10
Ez a kérdés már az ókor neves filozófusait is foglalkoztatta. Egyesek szerint az a szép, ami egyben jó is, mások szerint pedig az, amit a társadalom minden érdek nélkül annak tart.
Kultúránként és történeti koronként sokféle, számunkra fura, esetenként visszatetszést keltő dolgot tartottak szépnek, s a szépség elérése érdekében sokszor drasztikus módszereket használtak az emberek. Kínában például a lótuszformájúra csökevényesített lábfej számított szépnek, Afrikában pedig néhol még ma is a fémgyűrűkkel hosszúra nyújtott nyak a divat. Napjaink embere számtalan elvárásnak igyekszik megfelelni a média sugallatára. A „body art” követői saját testüket szabatják át, hogy görbe tükröt tartsanak korunk ideál-orientált világa felé.
A művészet folyamatosan kereste, kutatta azt az általános szabályt, amely alapján a szépség leírható. Így született meg Polükelitosz kánonja a tökéletes emberi testről, amely a „Dárdavivő” című szobrában jutott kifejeződésre. A püthagóreusok matematikai, mértani összefüggésekben, számok harmóniájában vélték megtalálni a szépség kifejezésének legtisztább módját. Alapegységül a 12-es számot választották, kutatásaikban kis híján eljutottak az aranymetszés szabályához.
Marcus Vitruvius Pollio ókori római építész az emberi test felépítésében fedezte fel a tökéletességet, ezért építészetében az emberi test arányait követte. Az aranymetszés arányainak „felfedezője”, a 12–13. század fordulóján élt Leonardo Fibonacci számsora csak a 19. században vált népszerűvé, Adolf Zeising könyvének hatására, aki kimutatta az arány egyetemes érvényességét. Az aranymetszés szabályát Lendvai Ernő Bartók Béla zenéjében is érvényesnek tartotta.
![Flóra briliáns matematikai levezetése](images/vmb3134.jpg)
Az aranymetszés számsorának megállapítása tehát Fibonacci nevéhez fűződik csakúgy, mint a negatív számok definiálása, illetve az arab számok bevezetése. A róla elnevezett számsorozatban minden szám az azt megelőző két szám összege: 0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89…. stb. „Minél későbbi tagjait vesszük a sorozatnak, két egymást követő szám aránya annál inkább az aranymetszéshez közelít, tehát: 1:1,618. Olyan „halhatatlan nyulak” szaporodásából indul ki, amelyek páronként mindig egy-egy utódot hoznak létre.
A matematikai levezetés után, amelyet egyik múzeumbogár klubtag társunk, Flóra mutatott be, a foglalkozás legvégén mindenki elkészíthette saját „arany-aránymérő” műszerét.