ArchÃvum
AZ IKERVÁRI RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOKRÓL
Vendég: Nagy Marcella
2012.01.27
Az előadás az Ikervár határában végzett régészeti kutatásokról, az itt előkerült leletek és jelenségek feldolgozásáról és kiértékeléséről, valamint az első eredményekről számolt be.
Ikervár határában, a Pinkóci-, a Malomfeji- és a Csontházi/Agg erdő nevű dűlőben, a szélerőmű park leendő turbináinak és szerelőterületének helyén, valamint az erőműveket összekötő útszakasz építését megelőzően 2010 nyarán, őszén és telén megelőző régészeti feltárásokat végeztünk. Összesen mintegy 17000 m²-t humuszoltunk le és kutattunk meg. A feltárás helyszíne egy viszonylag magas térszínen, egy dombháton található, amelyet két oldalról régen a Rába-folyó és a Gyöngyös-patak szigetszerűen alakított ki. A felszín a vízfolyások által lerakott kavicstakarók miatt teljes egészében humuszos, sárga homokos és apró vörös kaviccsal fedett.
A lelőhelyekről már a gépi humuszolás során is kisebb mennyiségű őskori – újkőkori és vaskori – kerámiatöredéket gyűjtöttünk össze kb. 40 cm mélységből. A humuszolás és felülettisztítás után előrajzolódott objektumok szépen elkülönültek a bolygatatlan, sárga löszös és a vörös apró kavicsos altalajtól. A feltárt lelőhelyek összefüggőek, egymásnak szerves részei, azok folytatásai. A Pinkóci- és a Malomfeji-dűlőt egy régebben megnyitott és használt, mára már felhagyott kőbánya szeli ketté. A bánya használata során bizonyára nagyon sok és értékes emlék pusztult el.
A lelőhely jelentősége abban áll, hogy a neolitikumtól a késő középkorig minden korszak emléke képviseltette magát. Az újkőkori dunántúli vonaldíszes kultúra most megtalált és egyben legkiemelkedőbb lelete egy női idol díszített töredéke. Mégis a vaskori Hallstatt időszakból származik a feltárási projekt legkülönlegesebb emléke. Ez egy bronzkincs, amelynek környezetében nagy mennyiségben kerültek elő textil- és növényi maradványok. Komplex régészeti és természettudományos szempontú vizsgálatuk várhatóan meghatározó jelentőségű eredményeket hoz majd a térség, de talán Közép-Európa vaskori kutatását illetően is. Az újkőkori és a vaskori lelőhelyet egy avar kori település egyetlen, félig földbe mélyített háza, egy római kori temető néhány hamvasztásos rítusú közepesen gazdag, bronzérmékkel is jól datálható sírja, néhány urnamezős kori gödör kerámia és bronztárgyakkal – többek között egy gazdagon díszített bronz késsel, valamint egy kora bronzkori, szintén félig földbe mélyített épület egészíti ki. Elképzelhető, hogy jövő ilyenkor ugyanerről a lelőhelyről már egy teljes feldolgozás bemutatására is sor kerülhet.
Nagy Marcella
